Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

59 desen gyermekükkel egyenlő szeretettel és gondoskodással iparkodnak körülvenni. Igen érthető tehát, hogy a felperesnek nagyon rosszul esett az az ellenszenv, a melylyel az alperes, a megállapított tényállás szerint F. R.-tel szemben viselkedett. Azon sem lehet megütközni, hogy a felperest fölötte bántotta, hogy az ő leányának férjét az alperes nemcsak nem akarta megtűrni a vacsoránál azon a napon, a mikor közel nyolcz havi távollét után visszaérkezett, hanem rendőri beavatkozás fenyegetésével utasíttatta ki lakásából. A legbensőbb családi életnek efféle mozzanatait épp oly kevéssé lehet és szabad egyesegyedül a szigorú jog szempontjából megítélni, mint szülőnek gyermekei iránt táplált érzelmeit, és nyilvánvaló, hogy a hitvestárs szeretetének és gyöngédségének a másik házastárs ez érzelmeivel szemben sokkal inkáb erősnek és elnézőnek kell lennie, semhogy azokat a családfő vélt vagy valóságos jogára való hivatkozással kíméletlenül megsértse. Mert habár az általánosan elfogadott jogelvekkel megegyező joggyakorlatunk szerint a férjet szokás a ház fejének tekinteni, a kit a család körében fölmerülő vitákban a döntő szó illeti meg: a férjnek ezt a jogát lehetetlen olybá értelmezni, hogy az feleségének gyermekei és ezek legközelebbi hozzátartozói irányában táplált érzelmeinek befolyásolására is kiterjed és hogy a feleség köteles legyen anyai szeretetét a férje kedvéért korlátozni. Az érzelmeknek ebben a világában senkit sem illethet meg döntő szó, csak az illető érző embert magát és ezért az a biró Ítélkezéseinek sem lehet tárgya. Itt csakis a kölcsönös szeretet és a belátás lehet az irányító. De bármennyire bánthatta is a felperest az alperesnek F. R.-tel szemben a szóban forgó alkalomnál tanúsított magatartása, az egymagában mégsem fogadható el okul a házasélet megszakítására, annál kevésbé, mert a felperesnek is módjában lett volna gyöngédséggel az ellentétek kiegyenlítésére törekedni és tapintatossággal kikerülni mindent, a mi komoly ok híján azokat szíthatja. Ezt azonban a felperes a megállapított tényállás szerint, tenni elmulasztotta. A felebbezési bíróság tehát, bárha a családi életviszonyoknak részben meg nem felelő megítéléséből és jogi méltatásából indult is ki, lényegében még nem sértett anyagi jogszabályt, midőn Ítéletével azt mondotta ki, hogy a felperes vejének, F. R.-nek 1908 szeptember 10-én a közös lakásból alperes által kiutasítása okából nincs joga a házassági