Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

11 gében azt bizonyítani, hogy felperes az egyetemlegesség megszüntetésébe beleegyezett. A felperes tehát, mint a bizonyításra kötelezett II. r. alperesnek ellenfele a S. E. 96. §-a alapján perrendszerüleg bocsáttatott esküre. Az a körülmény, hogy a felebbezési bíróság T. L. L r. alperest jogszabály sértésével hallgatta ki tanuként és jogszabály sértésével alapította Ítéletét ennek vallomására is, a megtámadott ítéletnek megváltoztatására vagy feloldására nem vezethetett, mert habár T. L. I. r. alperes annálfogva, hogy a peres kérdés csak egységesen volt megoldandó, a II. r. alperes felebbezése folytán perben nem állónak nem volt tekinthető, azonban a felebbezési bíróság az I. r. alperes T. L.-nak perbeli nyilatkozatát is szabadon mérlegelhette és ítéletét arra is jogszabály sértése nélkül alapíthatta. Ezekből az indokokból a II. r. alperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. (Kir. Curia I. G. 154/1909. 1909 szeptember 29.) 2958. A férjnek, habár a házastársi együttélés megszakítása után, többek előtt tett az a kijelentése, hogy a nászéj szakán tapasztaltak szerint neje nem volt szűz, a nő leánykori erkölcsi életét és női becsületét mélyen sérti, miért is a nő nem kötelezhető arra, hogy férjének megbocsátva, az együttélést újra felvegye. A felebbezési bíróság felperest ideiglenes nőtartás iránti keresetével elutasította, ellenben a kir. Curia alperes ideiglenes nőtartás iránti kötelezettségét megállapította és a felebbezési bíróságot a tartás összege és terjedelme kérdésében további eljárásra utasította a következő indokolással: Igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság ítéletében megállapított és a S. E. 197. § a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásban oly tények nem állapíttattak meg, a melyekből következtetni lehetne, hogy felperes a férjét — az alperest jogos indokból hagyta el, mégis — minthogy az ideiglenes nőtartás iránti perben a per folyama alatt felmerült azok a tények is tekintetbe veendők, melyek a tartáshoz való jogot és