Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)
110 A. felebbezési bíróság dr. F. F. keresete alapján az alperes K. kerületi munkásbiztosító pénztárt a kereseti 9633 K 22 f követelésből öt hónapra havi 350 koronában marasztalta és felperest az ezt meghaladó követelésé: vei, a kir. Guria pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Felperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott panasz nem bir megállható alappal. Az alsóbirósági Ítéletekben foglalt ügyállás szerint ugyanis felperes keresetét a 2. alatti okiratra alapította és az 1908. évi május hó 1. napjától az 1909. évi szeptember hó végéig 17 havi orvosi járandóság czímén havi 566 K 66 fillér, tehát összesen 9633 K 22 fillér megfizetésére irányította. Az 1907. évi november 3-iki, illetőleg 30-iki kelettel ellátott 2. alatti okirat azt tartalmazza, hogy alperes nevében W. Imre titkár és felperes szerződést kötöttek, a mely szerint alperesnek J —a-telepi fiókpénztáránál felperes az 1907. évi november hó 1. napjától kezdődő 3 évi időtartamra évi 6000 K törzsfizetés és 800 K lakbér mellett pénztári orvosul alkalmaztatik. Az 1907: XIX. t.-cz. 132. §. szerint a kerületi munkásbiztosító pénztárak képviseletére az igazgatósági elnök és az ügyvezető igazgató (titkár) együttesen lévén hivatva, nem ütközik jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a döntése, a mely szerint az egyedül a titkár által megkötött 2. alatti szerződést alperesre nézve hatályosnak a helyes képviselet hiánya miatt nem tekintette. Egyébiránt a 2. alatti szerződéssel alperesre hárítani czélzott kötelezettség nyilván az alperes nagyobb megterhelésével járt; éppen ezért az 1907 : XIX. t.-cz. 128. §. szerint az a szerződés az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatóságának hozzájárulása és az állami munkásbiztosítási hivatal jóváhagyása után válhatott volna érvényessé; az pedig a dolog természetéből következik, hogy ez a jóváhagyás az illető szerződésnek nemcsak alakilag, hanem anyagilag is érvényességi kelléke és hogy nem elegendő az, hogy az a jóváhagyás meg nem tagadtatik, hanem szükséges, hogy az a jóváhagyás kifejezetten történjék meg. Már pedig a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint az illető jóváhagyás a 2. alatti szerződésre nézve meg nem történt, a mely ténymegállapítás az állami munkásbiztositási
