Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

S7 munkaadóval szemben is biztosítja a szabályszerű kártalanítást úgy, hogy ez a biztosítás kiegyenlíti az alkalmazott magánjogi igényei szempontjából a törvényben foglalt megszorítás hátrányait. Ily körülmények közt a felperes az őt ért balesetből kifolyóan csak abban az esetben követelhetne kártérítést az alperestől, ha igazolná, hogy jogerős büntetőbírósági ítélet megállapította az alperesnek e baleset körül való szándékosságát, vagy vétkes gondatlanságát, avagy a törvény 83. §-ában körülirt ama kivételes eset fenforgását, a melyben a kártérítő igény polgári peres úton jogerős büntetőbírósági Ítélet nélkül is érvényesíthető azért, mert a szándékosság vagy gondatlanság büntetőbírósági megállapítása a balesetet előidézettnek személyében rejlő okból nem volt lehetséges. (Hasonló értelemben döntött a m. kir. Guria 1909 október hó 14-én 3185. sz. a.) Mivel azonban a megállapított tényállás, úgyszintén az ebből a szempontból a S. E. 197. §-a értelmében egyedül irányadó tárgyalási jegyzőkönyvek és azok mellékletei tanúsága szerint a felperes ezeknek a kötelező törvényes előfeltételeknek fenforgását nem is állította; mivel ezek hiányában a felperes az alperes ellen kártérítő igényt nem érvényesíthet: ezekből az okokból a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn a felperes keresetének érdemi tárgyalásába bocsátkozva, annak részben helyt is adott, miért is a felebbezési bíróság Ítéletének megváltoztatásával a felperest keresetével egészen elutasítani kellett. Tekintve azonban, hogy a felperes keresetének e helyütt elutasítása a felperes kereshetőségi jogának olyan törvényes akadálya okából történt, a melyre az eljárás egész folyamán az alperes nem hivatkozott és a melyet az alsóbiróságok sem vettek figyelembe, noha az 1868: LIV. t.-cz. 245. §-a szerint a bíró a törvények szerint hoz határozatot, habár azokra a felek nem is hivatkoztak volt; tekintve, hogy ily körülmények közt nemcsak a felperes tehető felelőssé a fölmerült nagyobb összegű perköltségért, hanem az alperes is, a ki a felperes keresetének azonnal elutasítására alkalmas jogi védelmét elő nem terjesztette : a per összes költségét, a S. E. 110., 168. és 204. §-ai értelmében a peres felek közt kölcsönösen megszüntetni kellett. (Kir. Guria I. G. 192 1909. 1909 deczember 7.)