Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

63 másfél esztendő múlva hatályát veszti, az alperes pedig ezen az alapon beszámíthatja 15000 koronás óvadékába a zárlat tartama alatt esedékessé váló féléves haszonbérösszeget. A felperesnek ez a panasza azonban nem állhat meg. A felebbezési bíróság megállapította, különben sem vitás tényállás szerint, az alperes a végrehajtást szenvedővel 1907 május 21-én — tehát a haszonélvezetre 1907 október 12-én vezetett zárlatot közel öt hónappal megelőzően — megkötött haszonbérleti szerződésben és az avval ugyanegy napon kiállított kölcsönös kötelező nyilatkozatban úgy állapodtak volt meg: hogy arra az esetre, ha a bérleti jogviszony az alperes hibáján kívül bármily okból a megszabott tizenkétéves határidőnél korábban szűnnék meg, az alperes adta 15000 koronás óvadék az utolsó két negyedévi bérrészletbe beszámítható. — Nem vitás az a megállapított tény sem, hogy a bérelt ingatlan árverésének határnapja előbb 1908 márczius 9, majd 1908 július 31. napja volt, hogy a most említett napon a birtokot el is árverezték és hogy az alperes bérlő minősége 1908 október elsejével valósággal megszűnt; — ellenben a felebbezési bíróság nem állapított meg tényállást abban az irányban, hogy az árverési vevő — a végrehajtást szenvedőnek korábbi jelzálogos hitelezője: a «D-i első takarékpénztár)) az alperesnél kísérletet is tett volna a haszonbérleti jogviszonynak 1908 október 1-én túl a bérleti szerződés értelmében föntartására. Végül megállapította a felebbezési bíróság azt a szintén nem vitás tényt, hogy az alperes és a végrehajtást szenvedő közt 1908 márczius 29-én — tehát a zárlat foganatosítása és az árverés első határnapjának beszüntetése után, de az újabb árverési határnap kitűzése előtt — olyan értelmű egyezség jött létre, hogy az árverésre tekintettel, a bérleti jogviszony 1908 október 1-én megszűnik. Bár kétségtelen, hogy a zárlat elrendelése után a haszonbérleti szerződésnek minden módosítása joghatályosan csakis az ingatlan kezelésével megbízott zárgondnok hozzájárulásával történhetik és ebből a szempontból az alperes és a végrehajtást szenvedő közt létrejött most említett megállapodásnak a jelzálogos hitelezőkkel szemben nincs is joghatálya, az alperes már az eredeti haszonbérleti szerződés és az avval egyidőben létesült kölcsönös kötelező nyilatkozat alapján volt jogosítva a bérelt ingatlan árverésének kitűzése után esedékessé vált bérrészietet