Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

tétben a bizonyítás kötelezettsége, a végrehajtató alperes taga iásával szemben, a S. E. 64. §. 2. bekezdése, illetőleg az 1868 : LIV. t.-cz. 152. §-a szerint mindig az igénylő felperest terheli (hasonló értelemben határozott a kir. Guria 1900 október 9-én. G. 380. sz. a.*), másfelől pedig az azonosság kérdése ténykérdés, a mely a bíróság szabad mérlegelésének eredménye és mint ilyen felülvizsgálatnak nem tárgya. Hasonlóképen nem tárgya a felülvizsgálatnak és ebből az okból nem állhat meg a felperesnek arra vonatkozóan felhozott panasza sem, hogy a felebbezési bíróság a felek szolgáltatta bizonyítékokkal és adatokkal, azoknak a S. E. 64. §-a értelmében mérlegelése alapján, mit talált bizonyítottnak és mit-nem? Azt pedig a felperes sem panaszolja, hogy a felebbezési bíróság nem tett volna eleget megokoló kötelezettségének és nem sorolta volna fel mindazokat az indító okokat, a melyek benne az ítéletben kifejezésre jutó ténybeli meggyőződést keltették. Ebből a ténybeli meggyőződésből pedig a felebbezési bíróság anyagi és eljárási jogszabály megsértése nélkül helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a B. Mátyás igényelte ingók annak nem teszik tulajdonát és hogy azok ebből az okból a foglalás alól fölmenthetők nem voltak. A mi pedig a felperesnek a marhalevelek bizonyító erejére vonatkozóan előadottakat illeti, ezek azért nem állhatnak meg, mert a marhalevél kiállítása az 1888 : VII. t.-cz. 8. §-a értelmében nemcsak az illető állat tulajdon átruházásánál, hanem annak szállításánál is kötelező, mert továbbá a marhalevélnek a felek bemondásán alapuló adatai a tulajdonszerzésnek nem döntő bizonyítékai. A felebbezési bíróság nem sértett meg tehát jogszabályt, midőn mind a sertések, mind az 1907. V. 466/10. sz. végrehajtási jegyzőkönyv 1. és 2. tételsz. a. összeírt két ló tekintetében is a marhalevél adataival szemben egyéb bizonyítékokat is mérlegelése tárgyává tett és mikor azok alapján nem állapította meg a sertések és a két lóra nézve a felperes tulajdonát. (Kir. Guria I. G. 121/1908. 1908 szeptember 17.) * Lásd VI. kötet 9ö. lapján.