Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

270 mennyiségű vetést adott át tartozatlanul a zárolt tömegnek és ettől megkapta a mostani perben I. rendű felperes, mint árverési vevő, továbbá, hogy az alperes a tartozatlanul teljesített munkájával és befektetésével a zárolt tömeg értékét és árverési vételárát fokozta és az I. rendű felperes hasznára volt, hogy a kész őszi vetéseket kapta meg; az alperes jóhiszeme pedig a gazdagodott zárolt tömeggel szemben megállapítható. Ezekhez a perbeli adatokhoz járul még az iratokból megállapítható az az adat is, hogy a debreczeni kir. Ítélőtábla a k—i kir. járásbíróság által 1902 július 5-én elrendelt és 1902 július 14-én feloldott zárlatot az alperes felfolyamodására 1902 július hó 24-én 3078. és 3079. sz. a. hozott végzéseivel hatályában fentartotta, illetőleg feloldhatónak nem találta, a mi bizonyára meg nem történt volna, ha az alperes igényét az előtte feküdt iratokból nyilvánvalóan alap nélkül valónak látta volna. Mivel tehát mindezek az adatok azt tanúsítják, hogy az alperes, bárha téves jogi felfogással vonta volt perbe a felpereseket és bárha jogilag megítélhető követelése nem is volt ellenük, még sem érvényesített velük szemben oly igényt, a mely nyilván alaptalan vagy megszűnt volt, ebből pedig önként folyik az a jogi következtetés, hogy az alperes nem járt el rosszhiszemmel akkor sem, mikor a tévesen fennállónak vélt követelésének biztosítására a felperesek ellenében zárlat elrendelését kérte. Ily körülmények közt pedig nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság, midőn az 1881 :LX. t.-cz. 236., illetőleg 244. §-ának alkalmazását az alperessel szemben helyén valónak nem találva, a felpereseket keresetükkel elutasította. A felpereseknek az 1881 :LX. t.-cz. 108. §-ára alapított panaszuk sem állhat meg, mert ennek a szakasznak ama rendelkezését, hogy ha a legtöbbet ígérő a vételárt azonnal le nem fizetné, a tárgy azonnal újabban árvereltetik, csakis az ingó dolgoknak készpénzfizetés ellenében történő árverésekor lehet alkalmazni, sem pedig haszonbérbeadásra irányuló árlejtésre, a hol készpénzzel fizetés nem történik és még kevésbé lehet ezt a törvényszakaszt úgy értelmezni, hogy az alperes, mint a korábbi évből a haszonbérösszeggel hátralékos haszonbérlő, már ebből az okból eleve ki lett volna zárva a szóban forgó ingatlannak az 1902. évre való haszonbérbeadását czélzó árverésen részvételből, a mit az árverési feltételeknek kellett volna kifejezetten tartalmazniok.