Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

244 tette, mert ez a peres ügy az összes alperesekre nézve csak egységesen intézhető el. Alapos az alpereseknek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn az alpereseket 580 K őrzési dijnak és ez összeg kamatainak megfizetésére kötelezte. A felebbezési bíróság megállapította, meg nem támadott, a felülvizsgálati eljárásban tehát irányadó tényállás szerint, a felperesek cselédeikkel azért őriztették 29 napon át az általuk a haszonbérleti szerződés lejárta következtében elhagyott területet és az azon lévő dolgokat, mert korábban sem a haszonbérbeadók,, sem a jogutódaik részéről a bérelt dolgok átvételére igazolt megbízott nem jelentkezett. Kétségtelen, hogy a felperesek evvel az eljárásukkal a haszonbérbeadók fontos érdekét, bár megbízás nélkül, oltalmazták és az általános jogszabályok értelmében az evvel járó költekezésük megtérítését, megbízottak módjára követelhetnék. Ámde ugyancsak a megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a felperesekre nézve ez az őrzés semmiféle költekezéssel nem járt, mert a cselédjeikkel kötött szolgálati szerződéseik még 1908 április hó 24 éig, tehát a haszonbérlet lejárta idejét közel félévvel meghaladó időpontban teltek le, sőt avval, hogy az alperesek e cselédeknek emez időpontig a bérelt területen lakást megengedték, még a felperesek szabadultak 18 cseléd lakásáról való gondoskodástól és költségétől. Az sincs ugyan kizárva, hogy a megbízás nélkül eljáró ügyvivő szolgálataiért, munkadíjat vagy tiszteletdíjat követeljen. Ennek a követelésnek az alapja azonban az lévén, hogy a szóban forgó szolgálatért az adott viszonyok közt szokásos a költekezések megtérítésén felül külön munkadíjat fizetni: a felperesek tartoztak volna bizonyítani, hogy ilyen szokás valóban létezik. Mivel azonban a megállapított tényállás szerint a felperesek ilyen szokást bebizonyítani meg sem kíséreltek; mivel a K. T. 284. §-ának a megbízás nélkül ügyvivőre vonatkozó kivételes és azért a legszorosabban értelmezendő szabályát a fen forgó esetre joghasonlóság útján sem lehet kiterjeszteni; mivel az alpereseknek fenn említett viszonszolgálata amúgy is olyan jellegű, a mely a felpereseknek eljárásukért bizonyos díjazást juttat: a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn az alpereseket az őrzés díjazása czímén 580 K-nak és ez összeg kamatainak meg-