Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

218 A felebbezésí bíróság ítéletében foglalt és a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásnál is irányadó, de e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint ugyanis felperes az 1907 Sp. II. 861/3. sz. kérvénye mellett bemutatott engedélyokirattal az 1900. évben 10 évi időtartamra engedélyt kapott az iránt, hogy K.-en levő lakása és 0. községben levő malma között magánhasználatú távbeszélőt felállíthasson, berendezhessen és üzletben tarthasson ; felperes 1901. évben az illető légürben a távbeszélőt szabályszerűen felállíttatta és berendeztette, ugyanazt akadálytalanul üzletben tartotta az 1907. évi szeptember hó 15. napjáig, a mikorra alperes vasutvonalát kiépíttette akként, hogy a vasútvonal az o—i útnál a távbeszélőhuzalt keresztezi, itt a vasútvonal a korábbi talajszínhez mérten annyira felemelten volt létesítendő, hogy a rajta közlekedő mozdony kéménye és fékbódék teteje felperes távbeszélő huzalát állandóan és feltétlenül elszakította és elszakítja, ennek következtében pedig az a távbeszélő az eredetileg létesített állapotában többé nem használható és nem is használtatik. E mellett a tényállás mellett helyes a felebbezésí bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint alperes kártérítési kötelezettségét felperessel szemben megállapította. A felperes engedélyokirata ugyanis a használt szavak közönséges értelméhez képest világosan fejezi ki a felperesre háruló jogokat és kötelezettségeket; e részben tehát a felebbezésí bíróságnak nem állott kötelességében az, hogy azok iránt a kereskedelmi miniszter magyarázatát szerezze meg; nevezetesen annak az engedélyokiratnak 3. pontja nyilván nem valamely magánjogi természetű igényt, hanem műszaki szempontból állít fel szabályokat; az alsóbirósági ítéletekből, vagy tárgyalási jegyzőkönyvekből és ezek mellékleteiből kitetszőleg fel sem hozatott az, hogy a kereskedelmi miniszter felperes távbeszélő huzalának módosítását, kiegészítését vagy áthelyezését elrendelte volna és így az engedélyokirat 4. pontjának rendelkezése jelenleg alkalmazást nem nyerhet ; végül az engedélyokirat 5. pontjában minden közelebbi rendelkezés nélkül felperes annyiban, a mennyiben távbeszélő huzala köz vagy magánvagyont, tehát magánjogi természetű igényeket érint, arra van kötelezve, hogy ebből a szempontból az illetők engedélyét köteles kieszközölni, tehát ezek az igények magánjogi természetű megállapodás útjára vannak fenhagyva.