Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

Az 1888: XXXI. t.-cz. 7. és 8. §§. is csak a közhasználatú távbeszélők engedélyeseit jogosítja fel magánjogi természetű előleges megállapodás nélkül a távbeszélőhuzal felállítására és kötelezi arra, hogy a vonatkozó birtok tárgyi változása esetén utóbb szükségessé vált áthelyezést saját költségükön eszközöljék. Ezek szerint kétségtelen, hogy arra nézve, hogy a már megfelelően létesült magánhasználatú távbeszélő által érintett birtok tárgyi változása esetében, ezzel az illető távbeszélőhuzal szükséggé vált átváltoztatásának, vagy áthelyeztetésének költsége kit terhel, az általános magánjogi szabályok az irányadók. Már pedig az általános magánjogi szabályok és különösen a kisajátítási törvény hasonszerű rendelkezései szerint alperesnekállott kötelességében gondoskodni arról, hogy a mennyiben saját jogosult létesítményeivel mások jogosultan már létező létesítményeinek a korábbi módon használata megakadályoztatik, a használhatás akadályait saját költségén megfelelően elhárítsa ; következésképen alperes tartozott volna a felperes távbeszélőhuzalának azt a részét, mit eredetileg létesített állapotában éppen az alperes vasúti üzeme miatt használni többé nem lehet, megfelelően és saját költségén átváltoztatni, vagy áthelyeztetni; ennek elmulasztása miatt tehát alperes az osztrák polgári törvénykönyv 1294.r 1295. és 1323. §§. szerint felperesnek kártérítéssel tartozik. A mi már most a kár összegét illeti, alperes sikerrel nem vetheti ellen azt, hogy felperesnek módjában állott volna távbeszélő huzalát megfelelően átváltoztatni és ez által a kár felszaporodását megakadályozni; nem pedig azért, mert felperes keresetét már az 1907. évi november hó 2. napján és így röviddel a kárt okozó tény megtörténte után megindította; a kár felszaporodására tehát inkább alperes szolgáltatott okot azzal, bogy a károsító körülményt a per folyamán el nem hárította. Egyébiránt a S. E. 65. §. szerint a felebbezési bíróság a kár mennyiségét legjobb belátása szerint állapíthatta meg; erre nézve a felebbezési bíróság az ítéletében a pernek egész anyagát méltatta és ténybeli meggyőződésének indító okait tüzetesen előadta; a bizonyítékok megengedett mérlegelése és ennek eredménye pedig a S. E, 197. §. szerint érdemileg felülvizsgálat alá nem vonható. Az alperes felebbezése teljesen sikertelen volt, ellenben felperes felebbezése részben sikerre vezetett, különben is alperes