Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

203 a keresetbe veit tőke és annak járulékai megfizetésére kötelezte. Ez ítélet alapján a kereseti követelés erejéig az alperesek ellen a cs—i 551. sz. tjkönyvben foglalt ingatlanra a t—i kir. járásbíróság 1896 deczember 30 án 10919/1896. tkvi sz. végzésével a végrehajtási zálogjogot kebelezte be, a mely zálogjog ezt az ingatlant, az iratoknál levő telekkönyvi kivonat szerint most is terheli. A felperes ugyanezt a követelést 1907 Sp. VI. 1448. sz. keresettel is érvényesíteni kívánta,, de az elsőrendű alperesnek az 1907 október 17-én az u—i kir. járásbíróság előtt megtartott tárgyaláson előterjesztett kifogására keresetét visszavette. Megállapította a felebbezési bíróság azt is, hogy az a kötelezvény, a melyre a felperes most indított keresetét alapítja, azonos azzal, a melynek alapján az alpereseket 1896 ban jogerősen marasztalták. Ily tényállás mellett a felebbezési bíróság nem sértett meg jogszabályt, midőn az itélt dolog kifogásának helyt adva, a felperest keresetével elutasította, mert nyilvánvaló, hogy itt ugyanazzal a jogviszonynyal és a feleknek ugyanama jogviszonyra vonatkozó perben állásával van dolgunk, a mely az 1896. évi ítéletnek szolgált alapjául és hogy a felperes az alpereseket ugyanama kötelezvény alapján kéri marasztalását, a melynek alapján az alperesek ellen 1896-ban marasztaló Ítéletet és végrehajtási zálogjogot szerzett, sőt e zálogjog révén két ízben árverést is kért. És nem sértett meg anyagi jogszabályt a felebbezési bíróság, midőn nem állapította meg az újított kötelem fönnforgását a felperes állította azon az alapon, hogy a felek az 1896-ban hozott ítélet hatályát megszüntették és egyezséggel állapodtak meg az alperesek tartozásának a korábbi föltételekkel törlesztésében, mert az újításnak, állandó joggyakorlatunk szerint is, alapvető feltétele, hogy a korábbi jogalapon támasztható követelés az új követelés keletkezésével megszűnjön és hogy az új köve1 telés új jogalapon nyugodjék, bárha a szolgáltatás maga nem is változik. Már pedig a felperes maga keresetét ugyanama kötelezvény alapján indítván alperesek ellen, a mely korábbi kereseteinek szolgált jogalapjául, önmaga rontja le az újításra alapított érvelését, mert ha az újítás valósággal létrejött volna, akkor keresetét is erre és nem az alperesek kötelezvényére alapította volna. Egymagában az a körülmény pedig, hogy a peres felek az alpereseknek a kötelezvény alapján marasztalása után abban állapodtak