Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

177 A felebbezési bíróság Ítéletének a váltságösszeg mennyiségére és az első- és felebbezési bírósági, valamint a felülvizsgálati eljárással eddig felmerült perköltség kölcsönös megszüntetésére vonatkozó részét alperesek anyagi és eljárási jogszabálysértés miatt támadják meg felülvizsgálati kérelemmel, azonban az ez irányban felhozott panaszaik nem birnak megállható alappal. A S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása irányadó; a felebbezési bíróság pedig tényként azt állapította meg, hogy felperes a per tárgyává tett ingatlan használatáért az alperes földesúri jogutódoknak az évi 48 K béren felül 1890. évtől kezdődőleg még egy marhatartásra is volt kötelezve, és hogy a marhatartás értéke évente 48 koronát teszen ki. E szerint felperes az évi szolgálmányt vegyesen teljesítette, és ily esetben az 1896: XXV. t.-cz. 6. §-a 4. pontja szerint minden tartozás, a törvény 6. §-a 1—3. pontjában megjelölt módon külön-külön számítandó ki. A törvény 6. §-a 1-ső pontja szerint, a hol az évi tartozás a törvény hatálybaléptét megelőző tíz év alatt, t. i. 1886-tól 1895-ig készpénzfizetés volt gyakorlatban, az évi tartozás mennyisége az erre a tiz évre eső átlag szerint állapíttatik meg; és a 6. §. 3. pontja szerint, ha az évi szolgálmány napszám vagy más szolgáltatásból áll, ugyanezen 10 évi árak átlaga fog zsinórmértékül szolgálni. Az idézett törvényrendelkezésből pedig jogszerűen az következik, hogy ha a szolgáltatás egyik vagy másik neme az említett 10 év alatt nem mindenik, hanem csak bizonyos években volt teljesítendő, a szolgálmány évi értékének, és ezzel kapcsolatban a váltságösszeg mennyiségének kiszámításánál csupán azokban az években teljesíteni tartozott szolgálmány összesített értékének átlagos Vio-de jöhet tekintetbe. Ebből kifolyólag tehát, a felebbezési biróság azzal, hogy a készpénzbeli tartozás 10 évi mennyiségét 480 koronában, és a marhatartás értékét csak 5 évre számítva 240 koronában és a mindkét tartozás összesített értékéből az évi átlagos tartozást 72 koronában, és ennek alapján a váltságösszeg mennyiségét az idézett törvény 5. §-ára való tekintettel 1440 koronában állapította meg, jogszabálysértést egyáltalán el nem követett, annál kevésbé, mert e jogi nézeten mit sem változtat az 1896: XXV. t.-cz. Ciiriai határozatok. XIV. keit. 12