Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)
34 tott összegek megfizetése iránt általa folyamatba tett per befejezését bevárni, hanem akár az egyenes adós örököseitől, akár az egyenes adós kötelezettségeiért feltétlen és egyetemleges készfizetői kezességet vállalt alperesektől lejárt követelésének a megfizetését követelheti. Az a körülmény tehát, hogy a kereseti kölcsönkövetelés az egyenes adós halála esetére szóló biztosítási kötvényeknek kézi zálogul adásával biztosítva volt, a keresetet időelőttivé nem tette és azért a felebbezési bíróság anyagi jogszabály sértésével utasította el a keresetet ezúttal időelőttiség indokából. Minthogy pedig a felebbezési bíróság a pert egyedül az időelőttiség szempontjából bírálta meg, utasítani kellett azt a bíróságot arra, hogy a pert az alperesek egyéb védekezése alapján érdemileg bírálja meg és pedig az összes költségre is kiterjedőleg, mert a költségnek melyik peres fél által viselése kérdése a hozandó határozatra tartozik; ugyanazért a felülvizsgálati eljárás költsége is ezúttal a peres felek részére csak megállapítandó volt. Ezzel a döntéssel a felperesnek többi panaszai tárgytalanokká váltak. Az alperesek felülvizsgálati költségének megállapításánál nem volt figyelembe vehető a felperesnek a felülvizsgálati tárgyalásnál felhozott az az érvelése, hogy a felülvizsgálati kérelem nem volt ügyvéd által ellenjegyezve és hogy az I. r. alperes a felülvizsgálati tárgyalásnál személyesen, nem pedig ügyvéd által képviselve jelent meg, mert az alperesek mindketten kir. ítélőtáblai birák és mint ilyenek a S. E. 187. §-a 2. bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó 1881 : LIX. t.-cz. 12. §-a alapján a bírói minőségben alkalmazott államhivatalnokok saját ügyeikben magukat ügyvéd által képviseltetni nem kötelesek. Végül megjegyeztetik, hogy a felülvizsgálati tárgyalásnál a felperes részéről becsatolt iratok, a melyek az alsóbiróságoknál elő nem fordultak és nem valamely eljárási szabály nem alkalmazására vagy nem helyes alkalmazására vonatkoznak, a S. E. 197. §-a értelmében figyelembe nem vétethettek. (Kir. Guria I. G. 377/1907. 1907 szeptember 19.)
