Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

5 ugyanilyen tartalmú marasztalásában megnyugodtak és az ellen kifogást nem tettek. Téves ez a kijelentés azért, mert akkor, a mikor a marasztalt és ezért felebbező II. r. alperes felperest keresetével egész terjedelmében elutasítani kérte, ez magában foglalja az egyetemleges marasztalás ellen való kifejezett kifogást is. Mindazonáltal nem sértett meg a felebbezési biróság anyagi jogszabályt, midőn alpereseket a C) a. alapján egyetemlegesen marasztalta felperessel szemben, annak ellenére, hogy a C) a. kötelezvényben alperesek nem vállaltak kifejezetten egyetemleges kötelezettséget. Mert alperesek akkor, a mikor mint házastársak felperessel szemben közösen vállaltak kötelezettséget, a mikor különösen II. r. alperes az egész tartozásnak a saját ingatlanára jelzálogként bekebelezését is megengedte, evvel kifejezést adtak annak, hogy ók mint adóstársak közös hitelükre szerződnek és felperest nagyobb mértékben akarták biztosítani, mintha mindegyikük külön-külön csak a saját hitelére szerződött volna, a mihez ebben az esetben az a nem vitás tény is járul, hogy I. r. alperes a C) a. kiállításakor teljesen vagyontalan volt és felperes éppen ebből az okból szorult II. r. alperes kötelezettség vállalására, az I. r. alperessel szemben fönnállott követelésének biztosítása végett. A kötelezettség vállalásnak ez a közössége a kötelem egységességét eredményezi. Ezekből az okokból II. r. alperesnek az egyetemleges marasztalásra vonatkozó panaszát el kellett utasítani. A mi II. r. alperesnek a «szaletli»-nek nevezett épület értékének felperessel szemben alperesek javára beszámítását illetően felhozott panaszát illeti, ezt azért találta a felülvizsgálati biróság alaptalannak, mert a felebbezési bíróságnak irányadó ténymegállapítása szerint, alperesek tudták, hogy ők ebből az építkezésből felperessel szemben jogot nem fognak érvényesíthetni és ezt a tudomásukat kifejezetten ki is nyilvánították. Mivel pedig egymagában abból, hogy I. r. alperes a szóban forgó épületet felperes bérbeadónak beleegyezésével építette felperes udvarán, annál kevésbbé következik felperes kötelezettsége e költekezés megtérítésére, mivel ez nem a bérbeadó érdekében való és a bérelt kávéház helyiségére fordított szükséges költekezés volt, hanem kizáróan a bérlő alperes üzleti érdekében való; mivel a megállapított tényállás szerint I. r. alperesnek nem is volt szándékában e költekezés megtérítését felperestől követelni; mivel ugyaneme