Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)
137 vezették és hogy kitűnjék, hogy a bíróság az összes perbeli adatokat számba vette: a felebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt sértett meg avval, hogy ítéletében az újított per során a már említett két tanún felül kihallgatott tanuk, névszerint özv. L. Jánosné, özv. Sz. Ferenczné. L. Sándor, L. Lászlóné, Sz. Pálné és N. Antónia vallomásait, továbbá az alperes személyes meghallgatásának eredményét egyáltalán sem tette mérlegelésének tárgyává, sőt mindezekről említést sem tesz. A mi pedig a peres telek közt lefolyt bontó perben kihallgatott tanuk vallomását illeti: kétségtelen, hogy a felebbezési biróság ezeket a vallomásokat épen úgy, mint minden egyéb bizonyító adatot, szabad mérlegelésének tárgyává tehette és meggyőződését ezeknek a tanuknak a vallomására is alapíthatta. Figyelemmel azonban arra a körülményre, hogy a peres felek közt lefolyt, e per irataihoz csatolt mindkét bontó perben hozott ítéletek a felperesnek az alperestől különélése kérdésében kifejezetten az ideiglenes nőtartás iránt lefolyt alapperben megállapított tényállást vették irányadóul; figyelemmel arra, hogy az alperes épen ennek az alapperbeli tényállásnak a módosítása végett élt perújítással avval a czéllal, hogy bebizonyítsa, miszerint az általa valónak mondott tényállás alapján nem lenne kötelezhető feleségének ideiglenesen tartásdíjat fizetni: a felebbezési biróság ennek a perujító keresetnek a czéljával jutott ellentétbe, midőn ítéletében csakis ugyanannak a bontó pernek az adatait mérlegelte, a mely bontó pernek az eredménye jórészt az ideiglenes nőtartás iránt lefolyt alapper adatain nyugszik, holott ennek a perújításnak épen az a czélja, hogy emez alapper mindamaz adatait lerontsa, a melyekkel a felperes különélését a tartási perben, közvetve tehát az arra utaló bontó perben megokoltnak találta volt a biróság. Mivel tehát, mindezek szerint, a felebbezési biróság az újított per egész anyagát nem vonta mérlegelésének körébe; mivel az általa megállapított tényállás ennélfogva nem alkalmas arra, hogy e peres ügy jogi eldöntésének alapjául szolgáljon: a felebbezési biróság ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében feloldani és ezt a bíróságot utasítani kellett, hogy az újított perben felhozott összes bizonyítékoknak szabályos és szabatos mérlegelésével,hozzon ujabb határozatot, (Kir. Curia I. G. VI908. 1908 márczius 7.)
