Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

127 adott kifogást figyelembe nem vette. Egyébként a kereset támogatására a felperes részéről előadott az ténykörülmény, hogy az alperes a kereseti kölcsön megfizetésére külön is kötelezettséget vállalt, nem képezne a törvény által tiltott keresetváltoztatást. Az alperesnek másik felülvizsgálati panasza az, hogy a felebbezési bíróság az anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazta akkor, a mikor kimondotta, hogy az a jogszabály, a mely szerint a kezes felszabadul, ha a követelés a hitelező hibájából a főadóstól behajtatlanná válik, csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a követelés esedékessége határozott időhöz köttetvén, a hitelező ennek az időnek bekövetkezése után esik késedelembe. Ez a panasz azonban a megtámadott Ítélet megváltoztatásához nem szolgáltat alapot. A kereseti kötelezvényben a tőke visszafizetésére naptár szerinti nap nincs meghatározva, a kamat fizetésére nézve pedig az van kikötve, hogy az félévenként előre fizetendő és ennek elmulasztása esetében, a hitelező jogosítva van követelését behajtani. Az alperes nem kérte tényállásként megállapítani, és nem is állapíttatott meg, hogy az adós a kamatot az 1906 február 6-ig terjedő időre meg nem fizette volna, és ha az adós a kamatot félévenkint előre megfizette, a hitelező felperes pedig azt elfogadta, a mihez joga is volt, akkor a követelés annak az időpontnak lejártáig, a meddig a kamat kifizettetett, esedékessé nem vált. Továbbá sem az első, sem a másodbirósági Ítélet tényállásként meg nem állapította, hogy a felperes tudomással birt volna az egyenes adós ellen 1903—1905. években elrendelt és foganatosított végrehajtásokról, s hogy az alperes ezekre a felperest figyelmeztette volna, mielőtt még az egyenes adós a megállapított és meg nem támadott tényállás szerint 1906. évben csőd alá jutott. Nem sértett tehát a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt azzal, hogy a végrehajtások elrendelésének és foganatosításának tényéből kifolyólag a felperest nem tekintette a miatt, hogy a kamatfizetést elfogadta, olyan mulasztással terhelhetőnek, a melynek következtében az alperes készfizetői kezességi kötelezettsége alól felszabadult volna. Habár ezek szerint a felperesnek jogában állott volna is a kamatfizetést valamely félévi esedékességnél el nem fogadni és