Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

125 Ítéletben megszabott teljesítési határidő eltelte előtt összes hátralékos tartozásukat kielégítenék, úgy minden további eljárást ellenük meg kell szüntetni. A íelebbezési bíróság ehhez a hátralékos tartozáshoz számította ugyan a más ügyből eredő 2 K-ás perköltség tartozást is, a mi nyilván ellenkezik az idézett törvényszakasznak ki nem terjeszthető avval a rendelkezésével, hogy csak az ott megszabott vételárhátralékok szolgálhatnak a kimozdítás indító okaiul; mivel azonban az alperesek ezt a megállapítást meg nem támadták, az alperesek által fizetendő összeg evvel a két koronával le nem szállítható. (S. E. 190. §. 2. p.; 1868: LIV. t.-cz. 248. §.) Hasonlóképen nem állhat meg az alpereseknek többi panasza sem. Mert, a mint azt a m. kir. Curia 1907 márczius 16-án I. G. 3. sz. a.* hozott határozatában is kimondotta, a földmivelésügyi m. kir. minister az 1894: V. t.-cz. által reáruházott végrehajtási jogköréből kifolyóan, a telepessel szerződés útján megállapodhatik mindama feltételek és részletek dolgában, a melyeket a telepítés eredményessége érdekében mind a kir. kincstár, mind a telepes szempontjából megszabni szükségesnek vél és a melyek a sajátos telepesi jogszabályból, úgyszintén annak gazdasági természetéből és jelentőségéből mintegy önmaguktól folynak. Már pedig nyilvánvaló, hogy a telepítés egyik elemi követelése, hogy a telepes a maga ingatlanát, a melyhez amúgy is tetemes előnyökkel jut, önmaga művelje és hogy azt másnak semmiféle alakban és czélból használatába ne bocsássa, mert az ellenkező eljárásnak megtűrése a telepítés összes czéljait hiúsítaná meg. Éppen azért az örökadásvevési szerződés a törvénynek szellemében tiltja meg 7. pontjában a telepnek haszonbérbeadását, vagy másnak bármily czímen birtokába bocsátását és ugyancsak ebből az okból nem sértette meg a felebbezési bíróság az 1894: V. t.-cz.-nek, mint különös törvénynek rendelkezéseit, sem pedig az általános dologjogi szabályokat, midőn az alpereseket a telepnek feles művelésbe adása és a lakóházuknak bérbeadása okából is marasztalta. (Kir. Curia I. G. 448/1907. 1908 márczius 3.) *Lásd XII. kötet 324. lapján.