Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

109 okolása szerint felperesek beismerték, hogy N. Istvántól az 1903. év folyamán 2100 K-t kaptak és azt az 1903. évi február hó 18. napján általuk megvett v—i birtok vételárára fordították és a per anyaga szerint a megvett birtokot birják és használják is, felpereseket a 21,000 K kamatai iránti keresetükkel el kellett utasítani ; mert igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróságnak további Ítéleti indokolása szerint a tanúképen kihallgatott N. István azt vallotta, hogy a 21,000 K-t felpereseknek, t. i. leányának és vejének kölcsönképen adta, míg felperesek kihallgatásuk rendén azt adták elő, hogy a N. István eltartása fejében kapták a jelzett összeget; igaz. de a felebbezési bíróság ítélete szerint nincs megállapítva, hogy felperesek az állítólagos kölcsön után kamatot fizetnének, a N. István eltartása pedig a közöttük fennálló családi viszonynál fogva ajándéknak minősíthető és e szerint felperesek a 21,000 K kamatjának élvezetébe visszteher nélkül jutottak, ezt tehát a fennebb kifejtett jogi álláspont értelmében újólag nem követelhetik és e jogi álláspontot nem befolyásolhatja az a körülmény, hogy az óvadéki ajánlati okmány tartalma szerint az óvadék és annak feltételei az óvadékot elfogadó Ministerium hozzájárulása nélkül meg nem változtathatók, mert a jelen ítélet sem az óvadék lényegét, sem a zálogjogi bekebelezés hatályát nem érinti és csupán arra terjed ki, hogy az óvadékösszeg kamatját, a mely felett szabadon rendelkezhetnek, felperesek követelni jogosítva vannak-e vagy sem. A mi felpereseknek a további 900 K iránti keresetét illeti, e tekintetben a felebbezési bíróság ítéletét a perköltségre vonatkozó rendelkezésével együtt a fentebb már elfoglalt jogi álláspont alapján fel kellett oldani; mert a felebbezési bíróságnak ítéleti indokolása szerint felperesek beismerték azt is, hogy N. Istvántól az általuk megvett birtok gazdasági felszerelésére ingóságokat is kaptak és a felebbezési bíróság a tényállítást az átvett ingók értékére nézve nem állapította meg. Ezenkívül a felebbezési bíróságnak ítéleti indokolása szerint alperesek F. Antal és P. János tanúkkal bizonyítani kívánták, hogy N. István azzal az előadással eszközölte ki tőlük a még le nem járt vételári hátralék egy részének kifizetését, hogy ezen a pénzen a felperesek más ingatlant fognak vásárolni és az alpe-