Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)
103 tárgyaláson azt hozta volna fel, hogy a letett összeg a tárgyalás befejezése előtt a megjelölt czélra kiadatott volna. Ily tényállás mellett jogilag téves a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint a felpereseket elutasította azzal a keresetükkel, hogy az alperes a lejárt időre kivetett adóknak az illető adópénztárnál való lefizetésére köteleztessék, mert a feleknek a szerződésből folyó jogait és kötelezettségeit azoknak a szerződésben kifejezésre jutott szerződési akarategysége szabályozza ; már pedig az A) alatti szerződés 8. pontjának imént ismertetett ama rendelkezéséből, hogy a haszonbérlő az adóknak kifizetését kívánatra bármikor köteles igazolni, kétségtelen, hogy a haszonbérbeadók megkövetelhetik azt, hogy a haszonbérlő a kirótt adókat a törvény által meghatározott egyes határidőkben pontosan fizesse, a mi viszont kizárja azt, hogy a haszonbérlő a haszonbérbeadók hozzájárulása és beleegyezése nélkül a kincstártól fizetési haladékot vehessen igénybe és az ekként a haszonbérbeadó beleegyezése nélkül a kincstártól kieszközölt fizetési haladéknak a felperesek jogaira annyival kevésbbé van befolyása, mert az e részben fennálló törvények szerint a kincstárral szemben a kirótt adók erejéig, tekintet nélkül arra, hogy szerződésileg annak fizetésére ki köteleztetett, a földtulajdonos felelős lévén, az érdekeinek sérelmére az ő hozzájárulása nélkül engedélyezett fizetési halasztást figyelembe venni nem köteles. A felebbezési bíróság megállapította ugyan, hogy az alperes az elsöbiróság ítéletének meghozatala után a marasztalási összegnek megfelelő készpénzt birói letétbe helyezte; minthogy azonban Talamely pénzösszegnek még a kellő előfeltételek fennállása esetén való letétbe helyezése is fizetés joghatályával csak akkor bírhat, ha az oly módon tétetik le, hogy a letett összeg a jogosult rendelkezésére álljon ; hogy azonban az alperes a szóban forgó összeget ekként tette volna le, azt a felebbezési biróság ítéletének tényállása nem tartalmazza, annálfogva ezt a letételt a fizetéssel egyenlő joghatályúnak tekinteni nem lehet. Ezek szerint a felperesek jogosultak lévén azt követelni, hogy az alperes az adóhátralékokat az illető adópénztárnál kifizesse, még pedig a jelen esetben annyival inkább, mert a felebbezési biróság előtti tárgyaláskor, 1907. évi október hó 2. napján, már a kincstár által engedélyezett időhaladék is lejárt, az pedig,
