Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

102 leszállított kincstári adóhátralékot a d—i m. kir. adóhivatalnál, 4 K 28 f községi adóhátralékot pedig a k—i községi adópénztárnál lefizette ; ennek elmulasztása esetén pedig az alperest arra kötelezte, hogy az említett adóhátralék fejében 3141 K-t a d—i m. kir. adóhivatalnál, 4 K 28 f községi adót pedig a k—i községi adópénztárnál lefizessen, a következő indokolással: A felebbezési bíróság Ítéletét felülvizsgálati kérelemmel a felperesek támadják meg és abban azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy őket keresetüknek 3145 K 28 f-t tevő részével elutasította. Ez a panasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt és a S. E. 197. $-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint ugyanis a peres felek között, a felperesek ingatlanaira 1903. évi április hó 24. napjától 190S. évi április hó 24. napjáig terjedő időre, haszonbéri szerződés köttetvén, az alakilag és tartalmilag valónak elfogadott A) alatti okirat 8. pontjában a haszonbérlő arra kötelezte magát, hogy a haszonbérlet tárgyát képező birtok, valamint a bérlemény tárgyát nem képező erdők és a T.-féle ház után is kirovandó állami és községi adókat, pótlékokat, nemkülönben a bérbeadók terhére a malomjog után kirovandó jövedelmi adót és ezek pótlékait a haszonbérlet egész tartama alatt a sajátjából fizeti és a fizetés megtörténtét kívánatra bármikor igazolja. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy az alperes az 1907. év II. negyedének végéig terjedő időre kirótt és a szerződés 8. pontja értelmében általa viselendő adókból 3145 K 28 f-t a kereset megindításáig ki nem fizetett; hogy eme adóhátralékok lerovására az alperes a m. kir. pénzügyministerium rendelete alapján 1907. évi október hó l. napjáig fizetési haladékot nyert. Végül megállapíttatott, hogy az alperes az elsőbiróság ítéletének meghozatala után a marasztalási összeget birói letétbe helyezte; ellenben a felebbezési bíróság ítélete nem tartalmazza annak megállapítását, hogy az alperes a szóban forgó összeget oly módon helyezte volna letétbe, hogy az minden további eljárás nélkül az adóhátralékok fedezésére fordítható volt volna; és sem a tárgyalási jegyzőkönyvből, sem az ítélet tartalmából nem tűnik ki, hogy az alperes az illető összegnek ily módon való letételét megállapíttatni kérte volna; a mint az sem tűnik ki, hogy az alperes az október hó 2. napján megtartott felebbezési