Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)
94 A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság megsértette a S. E. 16. §-ában lefektetett elvet, midőn megállapítási keresetével elutasította. Ez a panasz alaptalan. A felperes ugyanis, keresetéből is kitűnően, abból az okból kívánta a közte és az alperesek közt létrejött bérleti szerződés lejártának időpontját megállapíttatni, hogy ezen az alapon az alperesek ellen kártérítési pert indítson azért, mivel alperesek a felperes által kibérelt házat 1907. évi augusztus 1-töl kezdve másnak adták bérbe, holott a felperes állítása szerint, a bérleti szerződés csak 1908. évi augusztus 1-én járt volna le. Kereseti kérelme azonban arra is irányult, hogy a bíróság állapítsa meg az alpereseknek azt a kötelességét, hogy fülmerült és fölmerülendő kárát is megtérítsék, a nélkül azonban, hogy a per egész folyamán e kár összege tekintetében bármilyen előterjesztést tett volna. Ily körülmények közt a felebbezési bíróság a S. E. 16. §-ának helyes értelmezésével és alkalmazásával utasította el a felperest keresetével, mert ebben az esetben a bérleti viszony tartamának külön megállapítása a felperes jogviszonyainak biztosítására alperesekkel szemben szükségesnek legkevésbé sem mutatkozott, mivel a birtokban volt felperes vélt jogát akár a bérelt házak visszabocsátása iránt ellene indított perben, akár a bérleti szerződés állítólagos megszegéséből eredő esetleges kárának megtérítése iránt általa indítható kereset útján is érvényesíthette volna és a bíróság e perek bármelyikében amúgy is szükségképpen kénytelen lett volna a felek közt vitás bérleti szerződés alapján megállapítani, hogy annak tartamát mennyi időben szabták meg; külön megállapítási kereset indításának szüksége tehát fenn sem forgott. Egymagában az a körülmény pedig, hogy a peres felek közt a bérleti szerződés értelmezése vitás, a megállapítási kereset jogos alapjául el nem fogadható. De nem sértett meg a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sem avval az eljárásával, hogy a feleknek eskü alatt kihallgatását el nem rendelte, mert a kereset a S. E. 16. §-ában megirt előfeltételek hiányának okából amúgy is elvi alapon elutasítandó lévén, és ezért a felebbezési bíróság a per érdemébe sem bocsátkozván, a felek eskü alatt kihallgatásának kérdése tárgytalanná lett. (Kir. Curia I. G. 433/1907. 1908 január 9.)
