Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

90 Lényeges anyagi jogszabály megsértéseként panaszolja az alperes, hogy a felebbezési bíróság a felperessel és ennek gyermekeivel szemben megállapította az ő tartási kötelességét. Ez a panasz alapos. A felebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint ugyanis — a mely ténymegállapítást valamely eljárási szabály megsértése okából a peres felek egyike sem támadja meg, a mely tehát, a S. E. 197. §-a értelmében, a felülvizsgálati eljárásban irányadó •— az alperes különös formális szerződési kötelezettséget a felperes irányában nem vállalt ugyan, «az alperesnő azonban többszörösen igérte felperesnek, hogy mivel férje az alperesnek jutott vagyon miatt zaklatja, vele rosszul bánik, ha felperes férjével együtt élni nem tud. alperes őt és gyermekeit el fogja tartani, minden szükségessel el fogja őket látni és hogy felperes az alperes többszörösen tett Ígéretei folytán ment alpereshez és ennek folytán maradt nála és tartotta el alperes őt és gyermekeit ». Ebből a tényállásból azonban tévesen vonta le a felebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy az alperest a felperessel és gyermekeivel szemben olyan ellátási kötelesség terheli, a melynek teljesítését a felperes birói úton is követelheti. Mert ez a tényállás csak arról tesz tanúságot, hogy az alperes azért, mert nővére férjével boldogtalan házasságban élt, testvéri szeretetből elvállalta a felperesnek tartását és gyermekeinek is ellátását és nevelését, a nélkül, hogy erre vonatkozóan a peres felek között bármily alakú és tartalmú kötelező megállapodás jött volna létre és a nélkül, hogy az alperes ennek a tartásnak módját és időtartamát közelebbről meghatározta volna, a miből jogilag az következik, hogy az alperes ezt a szívességből nyújtott ellátást jogi következmények nélkül bármikor meg is szüntethette. De nem következtethető jogilag ebből a tényállásból az sem, hogy a peres felek közt ajándékozás esete forog fenn, annál kevésbbé, mert a felebbezési bíróság azt is megállapította tényállásképen, hogy a felperes a nyújtandó ellátás ellenértékéül az alperesnek vele szemben fennállott 5200 koronás tartozását elengedte, úgy hogy e megállapodás szerint sajátképpen visszterhes jogügylet alapján nyújtotta volna az alperes a felperesnek és gyermekeinek azt az ellátást, a melynek készpénzbeli egyenértékét a felperes most a jövőre is követeli. Nyilvánvaló azonban,