Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)
20 A felebbezési .bíróság felperest özvegyi eltartás iránti keresetével kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokokból : Felperes felülvizsgálati kérelmét a S. E. 185. §. a) pontjára alapítja, panaszai azonban megállható alappal nem birnak. Felperes felülvizsgálati kérelme szerint a felebbezési bíróság tévedett és anyagi jogszabályt sértett, midőn az elsőbiróság elutasító ítéletét azzal az indokolással hagyta helyben, hogy a közte és néhai férje között nőtartás iránt folyamatban volt perben 1900. évi január 26-án a p—i kir. járásbiróság előtt létrejött egyezség rendén özvegyi jogáról is lemondott és így ezen egyezséget teljesen helytelenül értelmezte. Felperes keresetét özvegyi jogára alapította, mely jog a hitvestársi kapcsolatból foly, melyről felperes jogszabály szerint előre érvényesen lemondhatott. Ebből kifolyóan, minthogy a felperes a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint az alakilag nem vitás fennebbi bírói egyezség rendén a házasságból folyó minden követelésének kiegyenlítésére 300 koronát (150 frtot) elfogadott és kijelentette, hogy ezzel férje B. István ellenében hitvestársi jogaira, tehát özvegyi jogára nézve is teljesen ki van elégítve; továbbá minthogy valamely jogi igény kielégítése a kötelem és így a követelési jog megszűnését vonja maga után, és következményében a jogról való lemondással egyenlő joghatálylyal bir: ennélfogva alaptalan felperesnek az a jogi fejtegetése, hogy özvegyi jogáról előre annak megnyílta előtt érvényesen le nem mondhatott, ebbeli joga az egyezség alapján meg nem szűnhetett ; nem sértett tehát a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt azzal a döntésével, hogy felperest az özvegyi ellátási jog érvényesítése iránti keresetével kereshetőségi jog hiányából elutasította. (Kir. Curia I. G. 158/1906. 1906 szeptember 5.) 2497. Országszerte szokás lévén nagyobb haszonbérleteknél a szalmás növények learatását részes aratók által olyképen végeztetni, hogy ezek a learatott termésnek meghatározott részét és pedig ennek szalmáját is, munkájuk díja fejében kapják és maguknak elviszik, a haszon-