Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)
12 totta meg, hogy a leltár felvétele, illetve a bérösszegnek a bérlő felperes kérelmére az alperes által a felperes panaszolta bajok és hiányok figyelembe vételével, 6000 koronára leszállítása óta, sem az időmúlás, sem a patkányok pusztítása nem okozott oly változást a bérlet tárgyában, hogy az a per megindításáig lefolyt időközben vált volna czéljaira alkalmatlanná : a felülvizsgálati bíróság úgy találta, hogy a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, midőn a felperest a bérleti szerződés megszüntetésére irányuló keresetével elutasította. (Kir. Curia I. G. 446 1906. 1906 augusztus 13.) 2491. Nincs helye megállapítási keresetnek annak kimondására, hogy a peres felek között Írásban megkötött bérleti szerződés meghosszabbítása iránt szóbeli szerződés létrejött és hogy ezen az alapon a felperes jogosítva van a bérlemény tárgyát az Írásbeli szerződéstől az állítólag megállapított további időpontig használni. A felebbezési bíróság felperest keresetével, a kir. Guria pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: A felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 185. §. a) és e) pontja alapján a felperes támadta meg felülvizsgálati kérelemmel és egyedüli panasza az, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, a mikor a jogviszony megállapítását mellőzte és a keresetet, annak ellenére, hogy a megállapítás a felperes jogviszonyainak biztosítására az alperessel szemben szükséges, elutasította. Ez a panasz alaptalan. A kereset arra volt irányozva, hogy a bíróság itéletileg mondja ki azt, hogy a peres felek között az 1902 május 1-től 1907 május l-ig tartó öt évre évi 1600 K bér mellett irásbelileg megkötött bérleti szerződésnek további öt évi időtartamra, vagyis 1912 május 1-éig magasabb évi bérösszeg és a vízdíj kikötése mellett meghosszabbítása iránt szóbeli szerződés jött létre, és hogy ezen az alapon a felperes jogosítva van a bérlemény tárgyát az írásbeli szerződés lejártától, vagyis 1907 május 1-től további öt évig bérlőként használni. A felebbezési bíróság pedig tényállásként megállapította,