Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

11 Már pedig a felebbezési bíróság által megállapított és a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes a «Három rózsa>> czímű vendéglőt, szállodát és kávéházat, melynek tekintetében a peres felek egyetértően megegyeznek, hogy gyökeres átalakításra szorul az e pernek alapját képező bérleti szerződés megkötését másfél évvel megelőzően már a korábbi bérlőtől albérletben birta. Megállapította továbbá a felebbezési bíróság, hogy a felperes a szóban forgó épületet, annak és az arra nézve fenforgó és itt számba jöhető összes körülményeknek alapos ismeretével, nyilvános árlejtésen, leltár mellett, hat évi időtartamra vette bérbe és hogy azt 1905. évi január 1-én jogfentartás nélkül vette használatba. Megállapította azt is, hogy a bérleti szerződésben az alperes, bár a szerződés arra vonatkozóan tartalmaz is czélzásokat és esetleges megállapodásokat, nem kötelezte magát a bérleti épületnek valamely határozott és a bérlet idejével okvetlenül egybeeső időpontban való átalakítására, hanem ellenkezően, a felperes eleve beleegyezett a tervbe vett esetleges és bizonytalan időben bekövetkezhető átalakításokba és magának a bérletet, magasabb bérösszeg ellenében, az átalakítást követő időre is biztosította. Mindezekből a tényekből pedig okszerűen volt következtethető, hogy a felperes a bérleti szerződést megkötötte, annak ellenére, hogy a bérbevett épület összes hiányait és hibáit, úgyszintén azt a körülményt, hogy abban a patkányok túlságosan elszaporodtak, a szerződés megkötésekor jól ismerte, mert az, hogy a felperes mindezt nem tudta volna, vagy, hogy a bérbeadó alperes ezeket a hiányokat vagy hibákat rosszhiszeműen elhallgatta vagy azok fenn nem forgásáért bármily alakban jót állott volna, vagy pedig, hogy a keresetben felsorolt hibák és hiányok épen csak a bérlet megkezdésének időpontjától kezdve merültek volna fel, a felperes maga sem állította. Mindezek alapján és annak tekintetbe vételével, hogy valamely épületnek valamely meghatározott czélra használhatósága vagy hasznavehetetlensége ténykérdés, az erre vonatkozó tényállást pedig a felebbezési bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján belátása és meggyőződése szerint volt hivatva megállapítani ; tekintve, hogy a felebbezési bíróság a bizonyítás egész anyagának szorgos méltatásával, nevezetesen a szakértői véleményeknek mérlegelésével, meggyóződéseképen azt a tényt állapi-