Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

144 nem állhat meg a felebbezési bíróság jogi érvelése másfelől azért sem, mert a C) alattiban felszámított üvegbiztosítási, házmester! és vízdíjak nem az I. rendű alperest terhelő bérösszeg járulékai, hanem a bérlő által a bérleti szerződés 3. és 6. pontjában elvállalt külön kötelezettségek, a melyekre a készfizető kezes kötelezettsége, a szerződés 8. pontjának helyes értelmezése szerint ugyancsak kiterjed. A felebbezési bíróság tehát jogszabály megsértésével állapította meg egyfelől e kötelezettségek járulékos természetét, másfelől azt, hogy II. rendű alperes készfizető kezessége azokra ebből az okból nem terjed ki. Hasonlóképen jogilag meg nem állhat a felebbezési bíróság ítéletének az az érvelése sem, hogy az I. rendű alperes részéről adott óvadékot II. rendű alperes javára azért kellett számításba venni, mert a II. rendű alperes nem akarhatott készíizető kezességet vállalni az olyan időben esedékes bérösszegért, a melyben I. rendű alperes kávéházi iparát épen a felperes kérelmére megtartott árverés következtében felperes házában és az A) a. bérleti szerződés értelmében nem folytathatta; mert az a körülmény, hogy a bérlő I. rendű alperes, a bérelt dolog használatával a bérleti szerződésben megállapított bérleti idő lejárta előtt felhagyott, nem a felperes, hanem I. rendű alperes mulasztásának a következése, ezért pedig a készfizető kezes az általános jogszabályok értelmében felelős. E felhagyás azonban nem szüntette meg I. rendű alperesnek és következésképen a készfizető kezes II. rendű alperesnek a még le nem járt bérleti szerződésben elvállalt bérfizetési kötelezettségeit, annál kevésbbé, mert a bérleti szerződés 4. pontjának 2. bekezdése szerint abban az esetben, ha a bérleti szerződést a bérlő hibájából a bérleti szerződés tartama alatt felmondani és a bérbeadott helyiségeket másnak bérbeadni kell és ez alkalommal csekélyebb bér érhető el, mint a mennyit a késedelmes bérlő fizetni tartozott, a különbözetért ez utóbbi, következésképen tehát a szerződés 8. pontja értelmében, a készfizető kezes ÍI. rendű alperes is, a bérleti szerződés lejártáig felelős. Mivel pedig ugyanezen szerződés 7. pontja értelmében a bérlő részéről adott óvadék az összes szerződéses kötelezettségek biztosításául szolgál és csak abban az esetben követelhető vissza, ha a bérlő a bérviszony lejárta után a szerződésben körülírt összes kötelezettségének pontosan megfelel; mivel a bérleti szerződés, annak 2. pontja szerint csak 1908 no-