Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

119 magát vissza nem lépés esetére a bányát feltárni és üzembe venni és a kikötött haszonbért még az esetre is fizetni, ha a bányák üzembe nem tartatnának, végűi a szerződés 28. pontjában megállapították a felek, hogy a szerződés a haszonbérlőre azonnal, a haszonbérbeadóra nézve pedig a felsőbb hatóság jóváhagyása után válik kötelezővé. Az alperes a felebbezési bíróság ítélete és a tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint a felebbezési eljárásban a felperesi követelés ellen már egyedül csak azt a kifogást tartotta fenn. hogy a szerződésnek legfőbb jóváhagyása megtagadtatván, az úgy tekintendő, mintha létre sem jött volna, következően abból a felperes jogokat még akkor sem származtathatna, ha ő (alperes) a szerződésben reá ruházott jogokat, azok teljességében gyakorolta volna is. Ámde az alperesnek ez az érvelése téves, mert az e részben fennálló szabályok értelmében a javadalmas püspök a javadalom hasznaira addig, mig a javadalom hasznai őt illetik, felsőbb jóváhagyás nélkül is joghatályosan szerződhet, továbbá mert a szerződés kifejezett tartalma szerint, az alpeies nemcsak jogosult, de kötelezve is volt a szerződés megkötése után a szerződéssel szerzett jogokat gyakorolni, a kőbányát feltárni és üzembe venni és a kikötött haszonbért még abban az esetben is minden feltétel nélkül fizetni, ha a haszonbérlemény tárgyát nem használná, illetve a feltárandó bányát üzembe nem tartaná, következőleg a szerződésen alapuló jogait nem is gyakorolná. Minthogy tehát az alperes a felebbezési eljárásban a tárgyalási jegyzőkönyv és a felebbezési bíróság ítéletének tartalma szerint nem is állította, és megállapíttatni nem kérte, hogy a haszonbérbeadó őt a haszonbérlemény használatában akadályozta vagy korlátozta volna, másfelől alperes mindaddig, míg tőle a haszonbérlemény használata meg nem vonatott, a szerződés kifejezett rendelkezése értelmében a kikötött haszonbért feltétlenül íizetni tartozott, ezek szerint téves lévén a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperest a haszonbérleti szerződés hatályossága alatt lejárt haszonbérek iránti keresetével elutasította, annálfogva a felebbezési bíróság Ítéletét meg kellett változtatni, alperest a szerződés hatályban léte idejére járó haszonbérek, azoknak az egyes lejárati határnapoktól számított 5%-os késedelmi kamatai és minthogy felperes felülvizsgálati kérelme sikerre vezetett és alperes pervesztességét vonta maga után, ugyanőt