Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

83 2533. A haszonbéri szerződés tartalma szerint haszonbérlő köteles levén, a haszonbérlet tárgya összes terményeinek hulladékát, trágyaalkotás czéljára a birtokon elfogyasztatni, haszonbérlő azzal nem szegte meg a szerződést, hogy a bérelt területről répát vitetett el. A haszonbéri szerződés nem tartalmazván intézkedést sem az iránt, hogy haszonbérlő a fatermelésből kizáratott volna, sem az iránt, hogy a faültetvénynyel tetszése szerint gazdálkodni jogosított, csak a helyi szokás és az okszerű gazdálkodás elve döntheti el azt, hogy haszonbérlő mikor és mily arányban volt jogosítva a fa ültetvényt leszedetni. A kir. Guria felperest felülvizsgálati kérelmével annyiban, a mennyiben az a felebbezési bíróság ítéletének ama része ellen irányul, a mellyel a hiányos trágyázásra alapított kártérítési keresetet elutasító elsőbirói ítélet helybenhagyatott, elutasította, egyebekben a felebbezési bíróság Ítéletét feloldotta és további eljárást rendelt el a következő indokolással: Felperes kártérítési keresetét az alsóbirósági ítéletekben foglalt ügyállás szerint a bérlet tárgyának hiányos trágyázására és a bérleten levő faültetvények szerződésellenes kihasználására alapította és a felebbezési bíróság a keresetet elutasító elsőbirói ítéletet helybenhagyta. E bíróság ítéletét felülvizsgálati kérelemmel felperes anyagi és eljárási jogszabálysértés miatt támadja meg. A mi a felülvizsgálati kérelemnek azt clZ cl gát illeti, mely a felebbezési bíróság Ítéletének a hiányos trágyázásra vonatkozó része ellen irányul, az alaptalannak találtatott. A felebbezési bíróság ítéleti indokaiból kivehetőleg ugyanis a keresethez B. V. a. csatolt haszonbéri szerződés a peres felek között alakilag nem vitás és a felebbezési bíróság is elfogadta az elsőbiróságnak a tanuk vallomására alapított ténymegállapítását, e bíróság pedig a S. E. 64. §-a értelmében a tanuk vallomását szabadon mérlegelhetvén, ez alapon alkothatta meggyőződését és indokolta is, hogy meggyőződését mily alapon alkotta, mérlegelésének az az eredménye pedig, hogy mit talált, vagy nem talált bizonyítottnak, a S. E. 197. §-a értelmében felülvizsgálat tárgyává nem tehető. 6*