Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

84 A B. '/• szerződés 5. c) pontja azt tartalmazza, hogy «haszonbérbevevő köteles a haszonbérlet tárgya összes termeivényeinek hulladékát, az összes szalma és széna productumokat okszerű trágyaalkotás czéljára évről-évre helyben elfogyasztani, ennélfogva a legcsekélyebb szalma vagy széna productumnak más helyre való elszállítása a legszigorúabban tiltatik». E szerint tehát, ha alperes a bérelt területről répát vitetett is el, ezt a szerződés eme pontja értelmében szerződésszegés nélkül tehette, mert a répa gazdasági szempontból termék hulladéknak nem tekinthető; a szalma vagy széna productumra nézve pedig a biróság tényként azt állapította meg, hogy a bérelt birtokon 1905. évben nagyon kevés takarmány termett és alperes ebből nemcsak hogy semmit el nem szállított más helyre, de sőt még máshonnan hozatott a birtokra takarmányt, és hogy a trágyahiány nem a takarmány neműek elhordása, hanem az előző nyári szárazság következtében állott be. Ennélfogva ha a bérlemény átadása alkalmával a bérelt területen az azelőtt teremni szokott takarmánynak megfelelő trágya nem is találtatott, e miatt felperes alperestől e czímen kártérítést nem követelhet; helyes tehát a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy felperest a trágyahiányra alapított kártérítési keresetével elutasította. Felperesnek a kereset további főtárgyára vonatkozó felülvizsgálati kérelme azonban lényegileg alapos. A B. '/. szerződés 1—3. pontja és a szerződés toldaléka azt tartalmazza, hogy alperes 1888-tól 12 évre és azután kétszeri 6—6 évi meghosszabbítással haszonbérbe vette felperesnek a sz—i 467. sz. tjkben foglalt mintegy 200 holdnyi földbirtokát, és az 1888. évi haszonvétel akként történik a felesek jogai minden irányban épségben tartása mellett, hogy joga van a haszonbérlőnek a birtok összes függő terményeit, a fennálló faültetvényeket is ideértve, mint tulajdonát leszedetni és azért összesen csak 550 fit fizetésére köteleztetik; a folyó évre tehát egyéb haszonbér nem fizetendő. E szerint tehát a szerződés eme pontjának helyes értelmezése nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy ez csak az 1888. évi faültetvényékre vonatkozik és nem tartalmaz intézkedést a tekintetben, hogy a fatermelés jövőben a bérlőt illeti-e és mily mérvben, de a 12. évi haszonbéri idő lejárta után történt meg-