Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

44 kaphatni. Tévesen mondta ki a felebbezési biróság azt is, hogy alperesnek a per folyamán bekövetkezett halálával megszűnt a felperes keresetjogosultsága, mert hiszen alperes kötelezettsége átszállott örököseire, nevezetesen két fiára: D. Andrásra és Jánosra, a kikkel, mint a hagyaték mostani kezelőivel szemben, a felebbezési biróság tartozott volna a kereset értelmében való kötelezettséget megállapítani. Felperesnek az alperes örököseinek, nevezetesen D. András és Jánosnak marasztalása szempontjából előterjesztett panasza alaptalan, mert a perben való jogutódlás alapját a per tárgyának átháramlása képezi; már pedig nyilvánvaló, hogy alperesnek özvegyi joga, melynek megszorítására irányul, minden kétséget kizáróan, a felperes keresete, mint legszemélyesebb jog örököseire át nem szállott, ezek tehát ezen a czímen nem is lennének marasztalhatók, de különben is a felperes által csakis a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett marasztalási kérelem alapján, a semmiféle vonatkozásban ebben a perben nem álló D. Andrást és D. Jánost illetően birói határozat nem is hozható. Felperesnek egyéb panaszai azonban lényegükben alaposak; mert felperes az elhunyt férje, az alperes fia, jogán kétségtelenül jogosítva volt alperesnek a szóban forgó egész hagyatékra kiterjedő özvegyi joga korlátozását és azt kérni, hogy azt felperes férjének illetőleg gyermekeinek örökrésze arányában megfelelő tisztességes lakásra és tartásra szorítsák. A felebbezési biróság tehát anyagi jogszabályt sértett meg, midőn felperesnek erre való jogosultságát, illetőleg alperesnek ebből folyó kötelezettségét felperesnek keresete alapján meg nem állapította. De téves felfogásból indult ki a felebbezési biróság akkor is, midőn felperes keresetét alperesnek a per folyamán bekövetkezett halála okából tárgytalannak mondotta ki és ezen az alapon elutasította ; mert igaz ugyan, hogy az özvegyi jog, mint fenn már érintve lett, személyes jellegénél fogva az arra jogosultnak halálával megszűnik. Ámde a keresettel érvényesített jogot a per megindításakor fenforgó tények alapján kellvén megbírálni, felperes pedig a maga özvegyi ellátását alperesnek özvegyi haszonélvezetéből 1904. márczius havától kezdődően kérte megállapítani, a mely időponttól egészen haláláig az alperes tényleg élvezte az egész