Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)
110 vételi költségre vonatkozó részét is megtámadják azon az alapon, hogy ez a rendelkezés az 1896 : XXV. t.-cz. 30. §. utolsó bekezdésébe ütközik. Ez a panasz azonban nem bir megállható alappal, mert az idézett törvényhely szerint csak a törvény világos rendelete ellenére perlekedő vesztes fél marasztalható a másik félnek okozott költségben, ilyen feleknek pedig alperesek nem tekinthetők. Ennélfogva a felhívott törvényszakasz második bekezdésének rendelkezése nyer alkalmazást, ennek pedig megfelel a felebbezési bíróságnak az a döntése, mely szerint a bizonyitásfelvétel költségében a felek egyenlő részben marasztaltattak. (Kir. Guria I. G. Zs. 41905. 1905 november 30.) 2318. Jogszabály az, hogy ha az adós részletfizetést teljesít oly tartozásra, a melynek kamatból és költségből álló járuléka van, a fizetés mindenekelőtt a költségre, azután a kamatra és csak utolsó sorban a tőkére számítandó. Az egyezségnek az a tartalma, hogy a végrehajtást szenvedett csak még a felmerült költségeket tartozik fizetni, helyesen nem értelmezhető olyképen, hogy végrehajtást szenvedő a hitelező ügyvédeinél, ezek felszámítása szerint felmerült költségeket kifizetni elvállalta volna, hanem a felmerült költségek alatt csak a végrehajtást szenvedettet birói megállapítás szerint terhelő költségek érthetők. Ha a végrehajtató hitelező, a nélkül, hogy végrehajtási zálogjogáról lemondott volna, a végrehajtást szenvedettel akkép egyezett meg, hogy utóbbi a hitelezőnek a megítélt követelés megfizetése helyett meghatározott értékű árúkat tartozik szállítani, a hitelező jogosítva van azon összeg erejéig, a mely a szállított árüval kielégítést nem nyert, a végrehajtást folytatni és nem szorítható arra, hogy a hátralékos szállítást birói úton szorgalmazza. A kir. Guria a felebbezési biróság Ítéletét részben megváltoztatta akkép, hogy a végrehajtást 236 K 1 frre és 64 K 1 f után 1904 január 1-től számítandó 5% kamatra korlátozta, a következő indokolással:
