Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

108 volt iölílesúr eziránt a terület átengedése alkalmával a terület birtokosa által is elfogadott kifejezett nyilatkozatot tett, és ennek hiányát nem pótolja más tényekből levont annak a megállapítása, hogy a volt földesúrnak az átengedés alkalmával mi lehetett az egyoldalú akarata és czélja. Az 1896 : XXV. t.-ez. 30. §-a szerint csak a törvény világos rendelete ellenére perlekedő vesztes fél marasztalható a másik félnek okozott költségben. A kir. ítélőtábla mint felebbezési bíróság a terület birtokosának keresete alapján az igényelt birtokterületek megválthatóságát kimondotta ugyan, azonban E. Márton, E. Mártonné és Sz. Mihályné részére az általuk birtokolt területből egy részt meg nem itélt, a kir. Guria részükre az egész területet Ítélte meg és ily értelemben a telekkönyvi térmértéket kiigazíttatni rendelte, ellenben a perköltségre vonatkozóan a felülvizsgálati kérelmet elutasította a következő indokolással: E. Márton, E. Mártonné és Sz. Mihályné felperesek első sorban a felebbezési biróság Ítéletének azt a részét támadják meg, melylyel a telekkönyvi térkép szerint a 86. és 87. hrszámokkal megjelölt birtokrészletekben bentfoglalt, de a tjkvekben fel nem vett lejtős mesgye a felperesek megváltható majorsági zsellérségül meg nem állapíttatott. Erre vonatkozó panaszuk indokolására azt hozzák fel, hogy a felebbezési biróság az 1896. évi XXV. t.-cz. 2. §-a rendelkezésének megsértésével vonta le a szakértők véleményéből azt a következtetést, hogy a lejtős mesgyét a volt földesúr nem engedte át a felperesek jogelődeinek, s hogy a volt földesúr csak tűrte, hogy felperesek és jogelődeik a lejtős mesgyét is használják. Ez a panasz alapos. Ugyanis a felebbezési biróság ítéletének indokolásában nem állapított meg oly tényeket, a melyek alapján a lejtős mesgye úrbéri birtoknak, pusztateleknek, foglalásnak, maradványföldnek, irtványnak vagy telepítvénynek volna minősíthető, ellenben tényként megállapította, hogy a kérdésben levő mesgyét felperesek és jogelődeik 1848. évi január 1-ső napját megelőző idő óta birtokolják és nem állapított meg ellenkező irányban tényállást azzal a kereseti állítással szemben, hogy a felülvizsgálattal élő felperesek is a szolgálmányokat az általuk birtokolt egész területért teljesítették. Ezek a tények magukban foglalják mindazokat a feltételeket, a melyekhez az 1896 : XXV.