Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

105 tartalma/., minélfogva a bíróság, ha annak szükségét fenforogni nem látta, nemcsak a szakértők újabb meghallgatását nem volt köteles elrendelni, de még annak mellőzését indokolni sem tartozott. A mi pedig a felpereseknek eskü alatti kihallgatás mellőzése miatt emelt panaszt illeti, a bíróság jogosítva van ugyan, ha azt szükségesnek találja, az ügyfeleket eskü alatt kihallgatni, de azt még a felek kérelmére sem köteles elrendelni, hanem egyedül a mellőzés indokait felsorolni, a mely kötelezettségnek azonban a bíróság meg is felelt. A feleknek egymás közötti jogviszonyait szabályozó okiratokra vonatkozóan ténykérdés az, hogy az okirat alakilag és tartalmilag való-e? ellenben az, hogy az okirat tartalmának mi a helyes értelme és hogy az okirat tartalmánál fogva keletkezett-e a felek között és minő jogviszony, jogkérdés. Az alapperben a felebbezési biróság úgy a kereset alapját képező A) alatti, mint a 3 • . alatti okiratot alakilag és tartalmilag valónak fogadta el, ezeknek tartalmából pedig a m. kir. Guria az 1902. évi deczember hó 4 ik napján G. 455. sz. alatt hozott határozata szerint * azt a jogi következtetést vonta le, hogy az A) alatti okiratba foglalt megállapodás nem egy új és önálló ügylet, hanem alakszerű okiratba foglalása a felek között már a versenytárgyalás előtt létrejött megállapodásnak, mely szerint a felek akaratához képest az alperesek által Űzetni kötelezett 132,000 koronának az volt az ellenértéke, hogy felperesek a 3 */• alattiban foglalt módozatok mellett a vállalatból, ha közös ajánlatuk felsőbb helyen elfogadtatik, kilépnek, és azt a vállalatot egészben alpereseknek engedik át, miből viszont okszerűen azt következtette, hogy az A) és 3 7. alatti okiratokban foglalt megállapodás nem egyéb, mint a nyilvános versenytárgyalás eredményének csökkentésére, vagyoni előny ígérete és elfogadása által történt oly közreműködés, a mely törvény által tiltva lévén, bírói úton érvényesíthető kötelem alapjául nem szolgálhat. Minthogy pedig az újított per során, az alapperben irányadónak kimondott jogszabály helytelen volta sikerrel nem vitatható, és a perujító fél egyedül arra szorítkozhatik, hogy kimutassa, hogy az alapperben elfogadott tényállás nem való és hogy a való tény * Lásd VIII. kötet 130. lapján.