Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

104 S. E. 185. §-ának ú) és c) pontjaira alapítják, az abban felhozott panaszoknak azonban nincs megállható alapjuk. Felperesek ugyanis az alapperbeli tényállás megdöntésére, bizonyítékul a CCj-tŐÍ PP)-ig csatolt iratokat, továbbá tanuk és szakértők vallomását hozták fel. A csatolt iratok nem a perben álló feleknek egymás közötti jogviszony létesítése czéljából kijelentett nyilatkozatait, hanem részint felpereseknek a versenytárgyalásra vonatkozó egymás közötti megállapodását, részint pedig a perben álló feleknek az A) és 3 V. alattiban foglalt megállapodás után ezekkel összefüggésbe hozható levelezéseit tartalmazzák, következően mint jogalkotó vagy megszüntető tényt nem tartalmazók, bizonyító erejük szempontjából a bíróság szabad mérlegelése alá esnek. E szerint tehát a S. E. 64. §-ához képest a felebbezési bíróság nemcsak a tanuk megbízhatóságát és úgy azoknak mint a szakértők vallomásának, hanem egyúttal a CC)-tő\ PP)-ig csatolt iratok tartalmának bizonyító erejét is legjobb belátása szerint szabadon mérlegelhette és csak arra volt kötelezve, hogy Ítéletében felsorolja azokat az okokat, a melyek alapján ténybeli meggyőződését megalkotta, és a melyeknél fogva a felperesek által megajánlott bizonyítást elégtelennek találta, a felebbezési bíróság pedig e részben indokolási kötelezettségének megfelelt, és az, hogy a felebbezési bíróság a felhozott bizonyítékokkal mit foga* dott el bizonyítottnak, kötelező bizonyítási szabály esete fenn nem forogván, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Sem a S. E. 94. §-a, sem a perrendtartásnak eme törvényszakasz által a sommás eljárásban is fentartott 211., 212., 214.. 215., 216., 218. és 219. §§-ai nem írják elő, hogy a szakértőknek közös tanácskozás mellett kell szakértői véleményüket megalkotni; következően, ha a bíróság nem is adott alkalmat a szakértőknek arra, hogy véleményüket kölcsönös megbeszélés mellett alkothassák meg, hanem véleményüket külön-külön önállóan terjeszthessék elő, ezzel eljárási szabályt meg nem sértett; a tekintetben pedig, hogy felperesnek a felebbezési eljárásban egyéb körülményekre nézve is szakértők meghallgatása iránt kérelmet terjesztettek volna elő, sem a felebbezési bíróság Ítélete, sem a tárgyalási jegyzőkönyv vagy az ahhoz csatolt különirat, mint a S. E. 197. §-a értelmében egyedül figyelembe vehető bizonyíték, mi adatot sem