Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

13 tekintetében nem a majorsági zsellér mint ilyen, hanem maga az egész majorsági zsellérség van lekötve és az egy zsellérségen levő birtokostársak éppen azért oly egységes érdekcsoportot képeznek, mely egyes tagokra nem osztható abban az esetben sem, ha az egy zsellérséghez tartozó ingatlan több tjkvben van felvéve és a részzsellérséget többen birtokolják. Mellőzte továbbá a felebbezési bíróság a törvénynek azt az intézkedését is, hogy a majorsági zsellérség után teljesítendő szolgálmányra vonatkozó követelési jog helyébe a megváltási jog lépett, a mely jog alapján a volt földesúrnak az egyes majorsági zsellérségre eső egész váltságösszegért az egész majorsági zsellérség, vagyis az azt birtokló majorsági zsellérek mindegyike egyetemlegesen felelős. Végre helytelenül alkalmazta a felebbezési bíróság az 1896: XXV. t.-cz. 39. §-ának rendelkezését, mert az csak az egyezségre, nem pedig az Ítélet rendelkezésére vonatkozik, de különben is ez a törvényszakasz csak a több majorsági zsellérség több érdekcsoportjára nézve állapítja meg az egyetemlegesen lekötés tilalmát. Mindezek a panaszok alaptalanok; mert a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a több majorsági zsellér által birtokolt majorsági zsellérség után a majorsági zsellérek a szolgálmányokat megosztva, birtoklási arányuknak megfelelő részekben teljesítették és alperes majorsági zsellérek a majorsági zsellérségeket a tjkvekben kitüntetett arányban tényleg birtokolják. Ily tényállás mellett minthogy az 1896 : XXV. t.-cz. nem tartalmaz oly intézkedést, hogy az egy egész majorsági zsellérséget és illetve az egy egész majorsági zsellérséghez tartozó ingatlan részleteket avagy azok birtokosait az egy egész majorsági zsellérségre eső váltságösszeg egyetemlegesen terheli, sőt ellenkezőleg az idézett t.-cz. 11. §. 3. pontjnak és 17780/1897. sz. I. M. R. 6. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy az Ítéletben a váltságösszeget minden birtokosra külön kell megállapítani, valamint ugyanennek az I. M. R. 3. §-ának abból az intézkedéséből, hogy a kereset tárgyául a tkvi birtokrészletnek egy része is szolgálhat, úgyszintén az 1896 : XXV. t.-cz. 39. §-nak abból a rendelkezéséből, mely szerint tilos és semmis annak a kikötése, hogy a megváltandó birtokterületek, a mennyiben külön birtokosok kezén vannak, egyetemlegesen leköttessenek: nyilvánvaló, hogy a valtságkötelezettek mind-