Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

41 Ilyen tényállás mellett nem sértett a félebbezési bíróság jogszabályt, a mikor az ingók módjára lefoglalt magtárakat és csűrt, a melyek a községi bizonyítvány tartalma szerint is legalább húsz év óta állandóan és folyton az illető gazdaság czéljaira szolgáltak, a felperes által bírói árverésen megvett ingatlan tartozékának minősítette, s ez alapon a foglalás alól felmentette. Nem változtat ezen a jogi álláson az, hogy a szóban forgó magtáraknak és csűrnek ingók módjára lefoglalása ellen az ingatlan volt tulajdonosa és a felperes, mint a foglaláskor már jelzálogos hitelező, jogorvoslattal nem élt, mert a foglalás elleni jogorvoslatnak czélja csak a foglalási eljárás szabályos vagy szabálytalan voltának eldöntése volna, és az e czélű jogorvoslat elmulasztása az igénykeresetnek útját nem állja. De nem változtat a fenti jogi álláson az sem, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 149. §-a csak azokat a tartozékokat jelöli meg a kikiáltási áron elárverezetteknek, a melyek az ingatlantól állaguk sérelme, vagy nevezetes csökkenés nélkül el nem választhatók, mert nincs megállapitva arra nézve a tényállás, hogy az A) alatti zálogolási jegyzőkönyv tartalma szerint talpra épített, faoldalú, zsindelylyel fedett magtárak és csűr állaguk sérelme vagy nevezetes értékcsökkenés nélkül az ingatlantól elválaszthatók volnának. Az 1881 : LX. t.-cz. 98. §-a azt a kivételt állapítja meg, hogy a végrehajtató, habár az igényperben pervesztes is, az általános szabálytól eltérőleg nem marasztalandó a perköltségben, ha a fenforgó körülményekből1 jóhiszeműleg azt vélelmezhette, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai. De ha ennek az egy kivételnek az esete fenforog is, az nem zárja ki a perköltségre vonatkozó általános szabálynak, jelesül a S. E. 109. §-ának alkalmazását, és tehát a pervesztes végrehajtatónak az igényperbeni költségben marasztalását, ha olyan körülmények forognak fenn a foglalásnál, a melyekből tudnia kellett, hogy a lefoglalt dologra harmadik személyeknek, jelesül a jelzálogos hitelezőknek, lehetnek vagy vannak erősebb jogai. A félebbezési bíróság tehát nem sértette meg az 1881 : LX. t.-cz. 98. §-a rendelkezését az alpereseknek az elsőbirósági eljárás költségében marasztalásával, sem pedig a 168. §. rendelkezését a félebbezési költségben való marasztalással, mert a felperes felebbezése sikerre vezetetett. Ugyanezekből az okokból voltak az alperesek a sikertelen