Gottl Ágost (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk V-X. kötetéhez. (Budapest, 1906)

66 hanem a felebbezési bíróság hatáskörébe tartozik s a felebbezési bíróság ennek megállapításánál első fokban járván el, végzése ellen felfolyamodásnak van helye a kir. Guriához. V. 1039. 236. A felebbezési bíróság kiküldött bíróra csak a bizonyításfelvételt bizhatja, de nem a feleknek okiratokra való észrevételek megtételére, illetve az ügy érdemében való meghallgatását. VI. 1321. 420. 160. §. A felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv és annak mellékletei. A felebbezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyvnek szerkesztése ellen azon az alapon felhozott panasz, hogy a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv a felek előadásait nem hiven tünteti elő, figyelembe nem vehető V. 1005. 170. Eljárási jogszabály megsértése miatt felülvizsgálati panasz alapját nem képezheti az, hogy a felebbezési bíróság ítéleti tényállásában a feleknek a tárgyaláson előterjesztett olyan előadásaira is hivatkozott, a melyeket a tárgyalási jegyzőkönyvbe fel nem vett. V. 1013. 187. Ha a kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság közvetlenül hallgatja ki a tanút vagy eskü alatt a felet, a tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet sem a tanúnak, sem az ügyfélnek nem kell aláírni. 66. sz. T. ü. h. V. 1141. 441. A tényállásra vonatkozó szóbeli előadások és nyilatkozatok a felebbezési bíróságnál jegyzőkönyvbe nem veendők és a bíróság elnökének belátására van bízva, hogy kérelemre lényeges nyilatkozatok közvetlenül a jegyzőkönyvbe vétessenek fel. VII. 1441. 97. Az, hogy a felebbezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv ennek a felek előtt felolvasását nem tartalmazza, vagy hogy ez a felolvasás esetleg meg sem történt, lényeges eljárási szabály mellőzésének nem tekinthető. IX. 1920. 240. 162. §. A felebbezési tárgyalás elmulasztása. A felebbezési tárgyalás határnapját a felebbező ellenfele mulasztván el, a felebbezési bíróság nem sértett meg jogszabályt azzal, hogy mellőzte a bizonyítás felvételét a felebbező által felebbezésében felhozott olyan tényállításokra nézve, a melyek az elsőbiróság ítéletében megállapított tényállással nyilván nem állanak ellentétben. V. 1075. 314.