Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

29 ségei merülnek fel, melyek megállapítása a polgári per eldöntésére lényeges befolyással van, a polgári per tárgyalását a büntető eljárás jogerejü befejezéséig felfüggessze; ezt tehát a polgári per birája megtenni nem köteles, hanem az illető cselekmény tényálladékát a polgári perben önállóan állapíthatja meg. Arra nézve nincs kötelező eljárási szabály, hogy a bíróság, ha mindkét felet eskü alatt kihallgatja, a felek közül előbb melyiket halgassa ki, és hogy a bíróság a felet eskü alatt csak akkor hallgathatja ki, ha erre őt megidézte, nem pedig akkor is, ha a fél eskü alatti kihallgatás végett idézés nélkül megjelent, esetleg saját ügyvédje által előállíttatott. Magával a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvvel meg van czáfolva alperesnek az a panasza, hogy nem tette volna azokat a beismeréseket, melyeket a felebbezési bíróság az Ítéletében mint megtörténteket hozott fel; nevezetesen a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv szerint alperes eskü alatti kihallgatása alkalmával előadta azt is, hogy 1902. évben, a napot és hónapot nem tudja, de azt hiszi júniusban egy rokon eljegyzésére a felesége és leánya Budapestre utaztak, és neki úgy tetszik, hogy ez alkalommal ő L. H.-gel együtt maradt a házban, ezek a körülmények tehát további bizonyításra nem szorultak és így ezek iránt a további bizonyítást a felebbezési bíróság jogszabály megsértése nélkül mellőzhette. A S. E. 96. §. szerint a bíróság, ha mind a két felet eskü alatt kihallgatta, rendszerint a bizonyító fél ellenfelét tartozik esküre bocsátani, de a bizonyító felet bocsáthatja esküre akkor, ha a fenforgó körülményeknek a 64. §. szerinti mérlegelése után úgy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomása mutatkozik valószínűnek ; az tehát, hogy a felebbezési bíróság a fenforgó körülményekkel, nevezetesen más tényekből következtetés utján mit lát valószinűsítettnek, a bizonyítékok szabad mérlegelésének keretébe tartozik és így ennek eredménye érdemileg felülvizsgálat alá nem vehető; minthogy pedig a felebbezési bíróság az indító okok előadása mellett úgy találta, hogy a nemi közösülés tényére és körülményeire nézve L. H. vallomása mutatkozik valószínűnek, nem sértett meg eljárási szabályt azzal, hogy esküre L. H.-et bocsátotta, és ennek vallomását a S. E. 99. §-ához képest bizonyítékul fogadta el. A felebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy