Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)
67 illetőleg az id. K. János és másodrendű alperes által neki egy ideig adott lakpénz fizetését beszüntették, a fenti jogszabály alkalmazásával felperes részére a lakás egyenértékéhez való jogát meg kellett állapítani, és minthogy a felebbezési biróság ennek mérvére és tartamára nézve a tényállást meg nem állapította, ugyanazt a bíróságot e részben további eljárásra utasítani. A kötelezettséget valamennyi alperessel szemben meg kellett állapítani; mert a tényállás szerint elsőrendű alperesnek, mint családtagnak tudomása volt arról, hogy a házat a szolgalom terheli, és saját tapasztalata szerint felperes addig, míg a ház le nem égett, a szolgalom használatában volt, később pedig egy ideig annak ellenértékét megkapta; másrészt pedig az a kötelezettség másodrendű alperest, mint személyes kötelezettet, a többi alpereseket pedig mint a másik személyesen kötelezett fél örököseit a felebbezési biróság ítéletében felhozott örökség erejéig terheli. Alaptalan azonban felperesnek a tűzifa-illetmény egyenértékére vonatkozó panasza, ellenben alapos másodrendű alperesnek a csatlakozási kérelemben felhozott panasza; mert a tűzifára nézve a tényállásban alakilag és tartalmilag valónak elfogadott A. alatti okiratban felperes részére a községi erdőből csak a rendes tüzifaszedés engedtetett meg és nem köttetett ki, hogy alperesek, illetőleg azok jogelőde felperest tűzifával ellátni kötelesek volnának. Ezekhez képest alpereseket a megfelelő tűzifa értékének megfizetésére csak akkor lehetne kötelezni, ha felperest a tűzifa szedésében megakadályozták volna. A felebbezési biróság azt, hogy alperesek felperest a tűzifa szedésében megakadályozták, bizonyítottnak vetle ugyan, azonban az e tekintetben felhozott az az indokolása, hogy másodrendű alperes a failletménynek ki nem szolgáltatását tudatosan azáltal tette lehetetlenné, hogy azt az ingatlant, mely után a failletmény jár, elsőrendű alperesnek eladta, téves, mivel ezáltal felperes a jogosultság gyakorlásában meg nem akadályoztatott, ellenben más oly tény alperesek terhére meg nem állapíttatott, melylyel felperesnek a tűzifa szedését lehetetlenné tették volna, sőt a felebbezési biróság azt is megállapította, hogy felperes az utolsó időben az erdőből fát tényleg kapott. (Kir. Guria I. G. 170/1904. 1904 október 13.) 5*
