Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

Ö4 Guria mindkét alsóbirósági ítéletet feloldotta, a perujítási eljárást megszüntette és a volt ügygondnokot perköltségben marasztalta a következő okokból: Az ismeretlen tartózkodása alperes részére az alapperben az Sp. 68/902. számú végzéssel dr. T. Pál ügyvéd személyében ügygondnok neveztetett ki, mely birói intézkedés az ügyvédi megbizást helyettesítvén, az másra, mint a per rendes vitelére nem terjed ki, s a pernek Ítélettel való befejezésével megszűnik; következéskép az alapper az Sp. 68/2./1903. számú jogerős ítélet hozatalával befejezést nyervén, az ügygondnok tiszte is megszűnt. Minthogy pedig a tényállásból kitűnően a volt ügygondnok nem mutatta ki, hogy a perújítással való élhetésre gondnokoltja által külön megbízatott, az a perújítás körül megbízás nélkül járt el, mihez képest a S. E. 8. és 204. §-a alapján mindkét alsóbiróság ítéletének feloldásával a perujítási eljárást megszüntetni s az alperesi ügygondnokot a perújítás rendén felmerült összes költségben a S. E. 109., 168. és 204. §-a alapján saját személyében marasztalni kellett. A perujítási eljárás megszüntetésével felperesnek a perújítás megadása ellen felhozott panaszán kívül egyéb panasza tárgytalanná vált. Alperes ügygondnok a perújítás körül nyilván megbízás nélkül járván el, ez eljárás rendén volt gondnokoltja ellen sem volt díj és kiadás megállapítható. (Kir. Guria I. G. 218 1904. 1904 október 8.) 2068. Az ingatlan eladója a törvénynél fogva szavatol a vevőnek nemcsak a terhekért, hanem az ingatlan tulajdonáért is, a miben henfoglaltatik az is, hogy az ingatlan igénymentes, hacsak az ellenkező a felek között világosan ki nem köttetett; egymagában az a körülmény tehát, hogy vevő a szerződés megkötése alkalmával tudomással birt a tulajdonjogra vonatkozó törlési per feljegyzéséről, a szavatosságra nézve nem döntő. Ügyállás: V. E. átruházta ingatlanait S. J.-ra és nejére, azonban az átruházást később megbánva, köztük oly egyezség jött létre, a mely szerint a nevezettek átengedik az ingatlanokat az átruházó V. E. fiának V. Jánosnak és nejének, a mivel szemben ezek kötelezvényt állítottak ki,