Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

55 a melyben arra kötelezték magukat, hogy S. J. és neje részére 1903 november 27-én 1200 K-t fizetnek. S. J. és neje pert indítanak V. J. és neje ellen az 1200 K megfizetése iránt. Alperesek beismerik, hogy az ingatlanokat felperesektől 1200 K-ért megvették, azonban azzal védekeznek, hogy a vétel igénymentesen történt; ámde V. E. a felperesek ellen tulajdon törlése iránti rendes pert tett folyamatba és azt B) 6. alatt feljegyeztette, minek következtében az 1200 K-t birói letétbe helyezték. A felebbezési bíróság alpereseket a kereset értelmében marasztalta, ellenben a kir. Guria a felebbezési bíróság Ítéletét feloldotta és további eljárást rendelt el a következő indokokból: Alperesek felülvizsgálati kérelmükben azért támadják meg a felebbezési bíróság Ítéletét, hogy a felebbezési bíróság a m. kir. Guria 39. és 75. sz. polgárjogi teljes ülési döntvényeiben foglalt azt a jogszabályt, hogy az olyan adás-vevési szerződést illetőleg, a melyben a terhekről intézkedés nem történt, a törvényes vélelem az, hogy az ingatlan tehermentesen és igénymentesen adatott el és az eladó a vételárnak saját kezeihez való lefizetését mindaddig nem követelheti, míg a bejegyzett zálogjog törlését nem eszközli, továbbá panaszolják alperesek, hogy a felebbezési bíróság a tényállást jogszabálysértéssel állapította meg, több körülményt figyelmen kívül hagyott és más körülmények tekintetében a felajánlott bizonyítást mellőzte és hogy őket azért marasztalta el a kereset értelmében, mert a perfeljegyzésről tudomással bírtak. Alperesek panasza lényegileg alapos. A felebbezési bíróság által megállapított, illetve az első bíróság ítéletéből elfogadott tényállás szerint ugyanis alperesek a követelt vételár kifizetése ellenében felhozott attól a kifogásuktól, hogy az általuk megvett ingatlan jelzáloggal van terhelve, elállottak, s csupán azt a kifogásukat tartották fenn, hogy az általuk megvett ingatlanon V. Ferencz javára törlési per van feljegyezve; következéskép csak az lehet vitás, hogy felperesek akként adták-e el alpereseknek az ingatlanokat, hogy alperesek a most jelzett igényre való tekintet nélkül vásárolták meg az ingatlanokat, és hogy a törlési pertől függetlenül kötelezték magukat a kereseli 1200 korona vételár kifizetésére. A felebbezési bíróság azt mondotta ki, hogy alperesek a törvény és a megállapodás szerint nem voltak jogosítva az esedékessé vált fizetést megtagadni, mert ennek a szerződési kikötésnek megtörténtét a felebbezési bíróság meg nem állapíthatta.