Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

-27 den> nevezetű ingatlant az 1873. évben szerezte meg tulajdonul az alperesnek anyja, kiről az az ingatlan az alperesre szállott, és hogy az 1873. évben történt tulajdonváltozás felperesek részéről netán megkezdett elbirtoklást félbeszakította; ámde ezt a körülményt a felebbezési bíróság az Ítéletében méltatta, és indokolta ténybeli meggyőződését az iránt, hogy felperesek birtoklásáról, illetve elbirtoklásáról az új szerző szerzésekor szükségképen tudomással bírt; ez a körülmény tehát kizárja azt, hogy az 0. P. T. 1500. §. rendelkezése erre a szerzésre alkalmazást nyerhessen. A felebbezési bíróság az indító okok előadása mellett nem találta bizonyítottnak azt, hogy a felperesek részére megítélt ingatlan területek az alperes telekkönyvi tulajdonául elfogadott «Aranka meder» nevezetű ingatlanhoz tartoznának, hanem valónak fogadta el azt, hogy azok a területek a felperesek telekkönyvi tulajdonát tevő ingatlanokhoz tartoznak; e tekintetben tehát a felebbezési bíróság ténymegállapítása nem hiányos; e tényállás mellett pedig az illető területekre nézve alperes telekkönyvi tulajdonosnak tekinthető nem lévén, alperesnek 32 évet meg nem haladó birtoklása mi jogi jelentőséggel , sem bír, és az 0. P. T. 1467. §-ában meghatározott eset fenn nem forog. De különben is az a körülmény, hogy a birtoklásában megháborított fél sommás visszahelyezést nem kért, nem zárja ki azt, hogy a háborítóval szemben közönséges per útján erősebb jogát, tehát esetleg az elbirtoklást a törvényes elévülési időn belül érvényesíthesse; az pedig, hogy a tulajdonjogának itéletileg megállapítását és bekebeleztethetését egyúttal nem kéri, nem zárja ki azt, hogy a tulajdonjogához alkalmas czimet kimutatván, a háborítóval szemben per útján a tulajdonnal járó birtokot érvényesítse; végül az O. P. T. 1467. §-nak rendelkezése alperes javára azért sem nyerhetne alkalmazást, mert az e törvényszakaszban meghatározott három év csak harmadik jóhiszemüleg jogot szerzett személyek részéről érvényesíthető. (Kir. Curia I. G. 191/1903. 1903 szeptember 17.) 1827. A nő, kit férje tettleg bántalmazott, a házastársi együttélést megszakítani és férjétől külön ideiglenes eltartást követelni jogosult, s eme jogosultságát az a kö-