Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

82 lalt szerződéssel létesült jogviszonyt az 0. P. T. XXVII. fejezetében szabályozott társasági szerződésnek minősítette, azzal sértett, anyagi jogszabályt, hogy a felperesnek mint társasági tagnak a társaságból időelőtt kizárhatására az 0. P. T. 1210. §-ra hivatkozott, holott ha elfogadható volt a felebbezési bíróságnak az a jogi nézete, hogy az A) alatti okiratba foglalt szerződéssel a peres felek közt társasági szerződés létesíttetett, akkor is ez a viszony nem a magánjog, hanem a kereskedelmi jog szabályai szerint ítélendő meg. ezek szerint pedig, ha a fenforgó esetben a társaság feloszlásának egyáltalán helye volna, annak a feloszlásnak és ez alapon a felszámolásnak kellett volna bekövetkeznie, a miből felperes azt következteti, hogy a mikor a felebbezési bíróság a társas viszony megszüntetését a felperes mulasztása következtében kimondotta, megsértette azokat a jogelveket, a melyek a társaság feloszlása és a felszámolás esetében a társasági vagyon és ügyletek felszámolása és lebonyolítása tekintetében fennállanak. Ezek a panaszok alaptalanok. Felperes ugyan nem támadta meg felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróságnak azt a jogi döntését, hogy a peres felek között az A) alatti okiratba foglalt szerződéssel létesült jogviszonyt társasági szerződésnek minősítette, de minthogy a S. E. 203. §-a szerint a felülvizsgálati bíróság a jogszabályok alkalmazásában nincs a felektől felhozottakhoz kötve, ennélfogva az a jogkérdés, hogy a felebbezési bíróság az anyagi jogszabályoknak megfelelően helyesen minősítette-e az A) alatti okiratba foglalt szerződést társasági szerződésnek, felülvizsgálat alá volt veendő. A felebbezési bíróság ítéletének az A) alatti okiratba foglalt szerződés minősítésére vonatkozó döntése téves. Az A) alatti okirat tartalma ugyanis lényegileg az, hogy alperesek a részükről a kir. kincstártól haszonélvezett 0. községi borital és húsfogyasztási adók beszedési jogát kezelésre, szoros elszámolás mellett átadták a felperesnek, a ki e jog után nyerendő italmérési engedélyt akként tartozik gyakorolni, hogy ott az alperesektől beszerzendő italneműeket az alperesek által meghatározandó árban tartozik elárusítani; hogy továbbá erre a czélra felperes egy házat díjtalanul átengedni tartozik, és hogy felperes a kezelés díjául 1200, esetleg 2000 koronát kap egy évre alperesektől és ezen fölül kap az elárusított italneműek után bizonyos százalékot, illetőleg határozott összeget.