Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

46 késedeleni miatt a másik fél részéről kártérítési felelősségre nem vonható akkor, ha a késedelem nem az ő mulasztásából, hanem a hatóságok ellentétes határozataiból származott. Ügyállfrs: M. L. és neje 1902 augusztus 18-án oly szerződésre léptek W. E.-vel, mely szerint az utóbb nevezett az M. L. és nejét illető házat ugyanaz évi november 1-én átveszi, azt szállodává átalakítja, a vendéglői ipar üzéséhez szükséges iparhatósági engedélyt megszerzi, az iparűzéssel elérendő nyereségben pedig 1902 november 1-től kezdődően osztozkodnak. M. L. és neje 1000 K kártérítés iránt pert indítanak W. E. ellen azon az alapon, hogy alperes a kereset beadásáig az iparengedélyt meg nem szerezte s így a ház használatának megfelelő bért nekik megfizetni tartozik. (A további ügyállás a következő határozatból tűnik ki.) A felebbezési bíróság alperest 520 K kártérítési összegben elmarasztalta, egyéb kereseti követelésükkel a felpereseket elutasította, a kir. Guria mindkét peres fél felülvizsgálati kérelme következtében felpereseket keresetükkel egészen elutasította s az összes költségben marasztalta a következő indokolással : Alperes részéről felülvizsgálati kérelmében a bírói illetékesség hiányára vonatkozóan felhozott panasz a S E. 184. §. alapján tekintetbe nem vehető; mert a kereskedelmi eljárás 9. §. szerint külön ügybirósághoz csak a 8. §-ban felsorolt perek, azonban az alkalmi egyesülések részeseinek egymás közötti pereit kifejezetten kivéve, vannak utalva; következésképen ha a felperesek és alperes között keletkezett jogviszony a kereskedelmi törvény rendelkezése alá eső alkalmi egyesületnek is volna tekinthető, jelenleg nem forogna fenn olyan eset, a melyben a rendes bírói illetőségtől eltérésnek helye nincs. Felperesek felülvizsgálati kérelmükben a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét, a mely szerint 520 koronát meghaladó kártérítési igényükkel elutasíttattak, alperes pedig annak az ítéletnek azt a részét, a mely szerint kártérítési kötelezettsége megállapittatott és 520 korona kárban elmarasztaltatott, megtámadják anyagi jogszabály megsértése okából; azonban ez iránt felperesek részéről felhozott panasz nem bír megállható alappal, ellenben alperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott panasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint ugyanis felpereseknek az 1902. évi november hó 20-ik napján