Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

124 B) alatti bérszerződés szerint évi 4000 K bérösszegért bérbe adta L. A.-nak, a ki ezt a szerződést C) 2. alatt az ingatlanra bekebeleztette. Nem fizetés miatt később a takarékpénztár végrehajtási jogot szerzett és zár alá vétette az ingatlan haszonélvezetét akkép, hogy az egyes lakófeleknél kinlevő 6620 K-t tevő bérösszegeket letiltotta. L. A. a kir. járásbíróságnál — de nem mint telekkönyvi hatóságnál — igénykeresetet indít a takarékpénztár ellen azon az alapon, hogy ő a házat D. Gyulától mint telekkönyvi tulajdonostól 4000 K évi bérért bérbe vette, mely bérleti joga C) 2. alatt be is kebcleztetett, következéskép a zárlat csakis nála lett volna foganatosítható és csakis az általa fizetendő 4000 K bér volt letiltható. Felperes a tárgyalás folyamán hivatkozik arra is, hogy nála a fenforgó foglalást megelőzően mint főbérlőnél a főbérleti összeg több izben foglalás útján letiltatott és hogy ezekben az esetekben igényperei alapján az egyes lakóknál mint albérlőknél letiltott bérek zár alól feloldattak. A felebbezési biróság kiindulva abból, hogy felperes a bérleti jogot a takarékpénztár zálogjogának bekebelezése után ugyan, azonban az ugyanezen zálogjogra vonatkozó végrehajtási jogának feljegyzése előtt, tehát oly időben szerezte meg, a midőn még a végrehajtást szenvedett a házat és ennek haszonvételeit illető tulajdonjogából folyó jogok gyakorlásában korlátozva nem volt és így a takarékpénztár által a haszonélvezetekre nyert zálogjog hatályossága csak a végrehajtási jog feljegyzése után vette kezdetét, a keresetnek helyt adva, a lakbéreket zár alól feloldotta; ellenben a kir. Curia a felebbezési biróság ítéletét a felülvizsgálattal élő takarékpénztárra nézve feloldotta és az eljárást megszüntette a következő indokolással: A megállapított s a felülvizsgálati eljárásban a S. E. 197. §. szerint irányadó tényállás szerint D. Gy. végrehajtást szenvedő ellen ingatlanának haszonélvezetére végrehajtás vezettetvén, a b—i kir. járásbíróságnak, mint telekkönyvi hatóságnak végzése következtében zár alá vétetett a végrehajtást szenvedőnek telekkönyvezett ingatlana után az egyes bérlők által fizetendő bérösszeg. Ezzel szemben felperes igénykeresetet indított azon az alapon, hogy a végrehajtást szenvedő D. Gyulával, mint főbérlő ő áll szerződési viszonyban, míg az egyes bérlők, mint albérlők, az egyes lakásokat tőle, mint főbérlőtől bírják albérletben és így a haszonélvezet zár alá vételekor az általa a végrehajtást szenvedőnek fizetendő főbérleti összeg, nem pedig a neki járó albérleti összeg lett volna lefoglalható és igényli, hogy az albérlők által fizetendő összeg a foglalás alól oldassék fel, a mely kérésnek a felebbezési biróság helyet is adott. Jóllehet az, a ki a foganatosított zárlat által jogaiban sérel-