Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
114 át, az alperest különben is terhelő átadási kötelezettségre nézve nem bir különleges jelentőséggel, hanem csak az átadás közelebbi alakszerűségét és idejét határozza meg; azonban a íelebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint H. Sándor a bérleti idő kezdetén az ekkor művelés alatt állott összes bányákat tényleg használatba vette, azóta ő és utóbb felperes éveken keresztül azokat a bányákat kizárólagosan használja és a bért fizeti; ilyen körülmények között évek múlva felperes részéről a kizárólagos kiaknázási jog használatba vétele szempontjából alakszerű általános átadásnak helye és szüksége nincs, hanem felperes az átadás iránt birói oltalmat csak akkor és annyiban vehet igénybe, ha és a mennyiben az átadatni kivánt területet helyileg tüzetesen megjelöli és egyúttal kimutatja azt, hogy azt a területet az alperes vagy más, az illető kőzetek kiaknázására tényleg használja, avagy, hogy annak a területnek a felperes részéről szerződésszerű czélra használatba vételét alperes egyébként akadályozta; már pedig ilyen terület gyanánt felperes a fent kifejtettek szerint csakis az sz.-j. pusztai kőbányát jelölte meg és ennek átad cisara a felebbezési biróság alperest kötelezte is. A felperes részéről felhozott az az érvelés, hogy fehér márvány egyik község határában sem létezik, holott az A) alatti haszonbérleti szerződésbe a fehér márvány is belevonatott, jelenleg nem bir jelentőséggel, mert egy nagyobb területen a hely közelebbi meghatározása nélkül úgy a már nyitott, mint a haszonbérlő részérő] nyitható bányákból bizonyos fajú kőzeteknek a haszonbérlő részéről saját részére kizárólagos kiaknázási joga iránt létrejött haszonbérleti szerződés önmagában véve a szerencseszerződés jogi természetével bír, ilyen szerződésnél tehát külön kikötés nélkül a haszonbérbeadót az illető fajú kőzetek létezése iránt általában véve, úgyszintén erre vonatkozóan a hely és idő tekintetében szavatosság nem terheli; már pedig az A) alatti szerint ezekre nézve a haszonbérbeadó szavatosságot magára nem vállalt; egyébiránt a dolog természeténél fogva a kutatásnak az egész vonalon teljes keresztülvitele előtt meg sem állapítható az, hogy valamely nagyobb területen a földben rejlő bizonyos fajú kőzet egyáltalában nem létezik. (Kir. Guria I. G. 308/1902. 1902 november 27.)