Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

102 peres az 1900. évre járó szolgálmányok teljesítésére alpereseket felszólította és ezzel kötelezettségük teljesítésére az alkalmat megadta, azonban alperesek a felhívásnak eleget nem tettek, kétségtelen, hogy felperes az 1900. évre kötelezett és alperesek által megtagadott napszámok leszolgálását 1901. évben már nem volt köteles elfogadni, miért is már a kereset megindításakor a szolgálmányok helyett azok egyenértékét követelhette volna. Mindamellett, minthogy felperesnek a felebbezési bíróság előtti eljárásban is fentartott kereseti kérelme az volt, hogy alperesek első sorban a szolgálmányok teljesítésére köteleztessenek, és ezzel a kereseti kérelemmel szemben felperes részéről már csak a felülvizsgálati tárgyaláson szóval előterjesztett az a kérelme, hogy alperesek most már egyenesen a szolgálmányok készpénzbeli értékének megfizetésére köteleztessenek, figyelembe nem vétethetett ugyan, mindazonáltal a választás alpereseket a teljesítés módjára csak is a teljesítés megkezdéséig illetvén meg, a kereseti kérelem korlátain belül a teljesítés módját a jelen Ítélet rendelkező része szerint kellett meghatározni. Azt panaszolja továbbá felperes, hogy a felebbezési bíróságanyagi jogszabályt sértett azzal, hogy őt az 1898. és 1899. évre járó szolgálmányokra irányuló keresetével elutasította, holott az 1896. évi XXV. t.-cz. 43. §-ának b) pontja szerint az ilyen igények csak három év eltelte után nem követelhetők. Ez a panasz nem bir megállható alappal; mert a kézi napszámból álló szolgálmányok rendeltetésüknek megfelelően az egyes időszakokban előálló mezei munkában végzendők, a munka idejének megválasztása tehát nem a kötelezett, hanem a földtulajdonos jogköréhez tartozik, miből viszont okszerűen az következik, hogy a jogosult a kötelezettet értesíteni tartozik, hogy a szolgálmányt hol, mikor és milyen munkában kívánja felhasználni. Minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint nem nyert bizonyítást, hogy felperes 1898. és 1899. években alpereseket a szolgálmány teljesítésére felhívta s ezek a szolgáltatást megtagadták volna, nem ütközik anyagi jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperest a most említett évekre járó szolgálmányokra irányuló keresetével elutasította ; mert ennek a jogviszonynak a természetéből az is következik, hogy eme szolgálmányi tartozást, ha a kötelezettek annak teljesí-