Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

59 részint pénzt fizet, részint terményeket ad, a mit eddig teljesített is, sőt az alperes részére bekebelezett végrehajtási zálogjog töröltetett. A felebbezési biróság számba véve a felperes által adott teljesítések értékét, a végrehajtást 674 K 65 f erejéig korlátolta, a kir. Guria pedig felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő okokból: Felperes felülvizsgálati kérelmében első sorban azért támadja meg a felebbezési biróság Ítéletét, mert a peres felek között a női tartás dij kérdésében kötött egyesség jogi hatályának megbirálásánál az 1886. évi VII. t.-cz. 22. §. a) pontjának rendelkezését alkalmazta, jóllehet szerinte az oly jogügyletnél, melyben nem az anyagi viszony rendezéséről, hanem egy jogerős Ítélet hatályának megszüntetéséről van szó, a felhívott törvényhely alkalmazást nem nyerhet, miként annak a telekkönyvi hatóság már kifejezést adott akkor, midőn az alperes által kiállított egyszerű törlési nyilatkozat alapján a nyert végrehajtási zálogjogot töröltette. Ez a panasz nem bir megállható alappal; mert azzal az ügylettel, a mellyel a házasfelek az ideiglenes nőtartás kérdését, tehát vagyoni viszonyt szabályozó jogerős bírói ítélet rendelkezésétől eltérően a tartási kötelezettségre nézve más megállapodásra jutnak, közöttük kétségen kívül szintén vagyoni viszony rendeztetik; már pedig ilyen esetekben a felek között létesült megállapodás érvényességének megbirálásánál az 1886. évi VII. t.-cz. 22. §-ának a) pontjában foglalt jogszabály alkalmazandó, s a törvény kifejezett rendelkezésével szemben mi jogi jelentőséggel sem bir az, hogy a telekkönyvi hatóság az alperes által kiállított törlési nyilatkozat alapján az alperes által szerzett végrehajtási zálogjogot töröltette. Felperes további panasza az, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal is, hogy ha már a felek között a tartás mikénti kiszolgáltatására vonatkozó megállapodást érvénytelennek tekintette is, arra az időre, melyre felperes a külön megállapodás alapján a szolgáltatást teljesítette, és alperes azt elfogadta, vagyis az 1901. évi május l-ig terjedő időre a végrehajtást meg nem szüntette, továbbá hogy az általa alperes részére teljesített összes szolgáltatás értékét 747 K 30 f.-ben állapította meg, végül hogy jóllehet alperes maga is elismerte, hogy a 880 koronából álló ama követelése, melynek megvétele végett a kielégítési végrehajtás az 1899. évi Sp. IV. 7/6. sz. alatt hozott végzéssel elrendeltetett, most már csak 140 korona erejéig áll fenn, mind a mellett a végrehajtást csak 674 K 65 f. erejéig korlátolta.