Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

45 az 1896 június 1-étől hat hóra, mint felmondási időre, rendes fizetést és az addig lejárt további három hóra nyugdíját követelte. A kir. Guria a felperesnek 1896 június 1-től 1897 február végéig terjedő kilencz hónapra esedékes nyugdíjigényét megitélte. Alperes perújítással élt, azonban újított keresetével a kir. Guria által is elutasíttatott. Felperes most már a következő nyugdíj részlet iránt indít pert. Alperes kifogásul felhozza, hogy a felperesnek a nyugdíjhoz való igénye büntetésből történt elbocsátása következtében megszűnt, hogy felperes nem okleveles mérnök és azokra a teendőkre, melyekre a szolgálati szerződés megkötése idejében alkalmaztatott, a megkívánt képesítéssel nem rendelkezett és így alperest a képesítés tekintetében tévedésbe ejtette, végre hogy felperes a nyugdíjhoz való jogot a nyugdíjszabályzat 11. §-a értelmében elvesztette, mert alperes felhívására előbbi állását elfoglalni vonakodott. A felebbezési bíróság alperest az addig lejárt havi nyugdíjrészleteknek, vagyis 5370 K 26 f, az egyes részletek után a lejárat napjától járó 5°/o-os kamat és a perköltség megfizetésére kötelezte, a kir. Guria pedig alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokokból: Alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi és eljárási jogszabályt sértett, a mikor a m. kir. Curiának 1899. évi I. G. 381. sz. a* és 1901. I. G. 261. sz. a. hozott ítéletévei a peres felek közt fen forgó jogviszonyt véglegesen szabályozottnak, azoknak az ítéleteknek a jogviszonyra vonatkozó megállapításait ezeknek az Ítéleteknek törvényes perorvoslattal hatályon kívül helyezéséig praejudiciumot képezőknek és azt a döntést, a mely szerint felperesnek nyugdíjt ítélt meg, ítélt dolognak minősítvén, alperesnek az elbocsátás okaiban rejlő kifogását a későbbi perekben nem érvényesithetőknek mondotta ki, ennek következményeképen pedig az alperes részéről felajánlott tanúbizonyítást mellőzte. Felperes a m. kir. Curiának I. G. 381/1899. számú ítéletével eldöntött perben részint a szerződésben kikötött hat havi felmondási időre eső fizetését és lakbérét, részint pedig nyugdijának megfizetését követelte, alperes pedig ezekkel a követelésekkel szemben már abban a perben is azzal védekezett, hogy felperes szolgálatából büntetésképen fegyelmi úton azért bocsáttatott el, mert az 1895. évi július havi pénztár kivonatba 1315 K 27 f olyan kiadást vett fel, a mely az előbbi időről szóló pénztárkivonatokban már kiadásként, elszámolva volt és pedig annak ellenére, hogy a másodszor történt felszámításra alkalmazottjai részéről figyelmeztetve; * Lásd az V. köt. 155. lapján.