Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

41 Hasonlóan alaptalan az az alperesi panasz is, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy alpereseket özvegyi eltartás czimén fizetésre kötelezte, holott felperes azzal, hogy N. P. János örököstárs nagykorúságának elértéig az összes hagyatéki javak haszonélvezetében maradt, özvegyi jogára teljes kielégítést nyert, s e czímen érvényesíthető összes jogairól az osztályegyezség és 7. alatti egyezség kifejezett tartalma szerint lemondott. Alaptalan pedig ez a panasz azért, mert az 1876. évi október hó 9-én a h-i kir. járásbiróság előtt megkötött osztályegyezség felperes részéről joglemondást nem tartalmaz. Ugyanis az osztályegyezségnek az a kifejezett rendelkezése, hogy «míg özv. A. Sára özvegy marad, vagy az általa nevelt kiskorúak közül a legkisebb is nagykorúságát el nem éri, és az ő felügyelete és gondviselése alatt marad, a hagyatéki fekvőségeket haszonélvezi)), azt jelenti, hogy az osztályegyezségben megjelölt időpontig a hagyatéki összes javakban a teljes haszonélvezet felperest illeti meg, ezzel azonban az özvegyi eltartás kérdése a megállapított időtartamon túlra meg nem oldatott, a mint az egyrészről felperes, másrészről I. és II. r. alperesek között 1884. évi november hó 12-én létesült 7. alatti egyezség is csak azt tartalmazza, hogy felperes arra az időre, míg a teljes haszonélvezetre az osztályegyezség erejénél fogva jogosult volt, eme jogát a */. alatti egyezségben kikötött ellenszolgáltatás mellett, I. és II. r. alperesekre ruházta, s a szerződés szavai szerint, az ingatlanokra vonatkozó tényleges haszonélvezeti jogáról L és II. r. alperesek részére lemond, a miből azonban arra, hogy felperes az egyezségben kitett időn túlra, a törvénynél fogva őt megillető özvegyi eltartásról is lemondott volna, jogi következtetést vonni nem lehet. Áttérve felperes felülvizsgálati panaszára, lényegileg alapos az a panasz, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy a felperes által özvegyi jog czímen követelt eltartás egyenértékét egy gyermek részre korlátolta. Ugyanis a felperes által özvegyi jogczimen érvényesített követelés megbirálásánál a peres felek illetőségi helyénél fogva, az ideiglenes törvénykezési szabályok 17. §-a által érvényében fentariott jászkún V. Statútum rendelkezései az irányadók, s a perbe vitt jog megbirálásánál az 1840. évi VIII. t.-cz.-nek a volt jobbágyok örökléséről szóló rendelkezései nem alkalmazhatók. Minthogy pedig, mint már fentebb is kiemeltetett, a jászkún